Kabdebó Lóránt szerk.: Vita a Nyugatról – Az 1972. ápr. 27-i Nyugat-konferencia (Budapest, 1973)

nem a milleneumi kor elavult, konzervatív és köldöknéző szemlélete szerint jelent meg, hanem tágasabb megvilágításban: az emberinek és az emberiségnek egyetemesebb méreteihez beállítva s igazítva. A Nyugat nyitó évtizedeinek nagy vívmánya éppen az, hogy kiemelkedő alkotóinál a magyar sajátosság nem elzárkózást jelent, hanem éppen tudatos és folyamatos bekapcsolódást az emberiség világtörténelmébe és humánus egyetemességébe. Űj szemlélet ez a köldöknéző és önelégült „nemzeti" magatartással s a minden hazait csak lenéző nemzetietlen viszolygással szemben is. (Ilyen értelemben is jelentéssel telítődik Ady mitológiai motívumainak kiválasztódása: az, hogy a biblikus képek, jelképek között az ószövetségiek, a magyar történelmi újraélések között pedig a kurucidők jelenetei kapnak nyomatékot.) A kifejtetteket megtoldhatjuk azonban még egy másik — mondjuk jobb híján — szociológiai összefüggés tudatosításával is. Mégpedig a valóságot kevésbé áttételesen megjelenítő prózából, Móricz életművéből emelve ki példát. Ismeretes, hogy Móricz pályakezdésének jellegzetes művében, a Sáraranyban még sok átmenetiség, kezdetlegesség is található. Azt is tudjuk, hogy e regényben a naturalizmusnak s a prózai szimbolizmusnak különös keverése valósult meg. De e „keverésen" túl a Sárarany fejezeteiben világosan fölfedezhető a művészi törvénykeresésnek vagy másként fogalmazva a XX. századi realizmus kialakításának olyanfajta kísérlete is, amit érdemes volna részletesebb elemzés tárgyává tenni. E részletezés helyett azonban talán egy emlékeztető utalás is megteszi. Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy Turi Dani alakjában jelentkezik a magyar irodalomban először — követve a magyar társadalom törvényszerűségeit — a nagy karrierre képes típus, amelynek megfelelőit sikeres felfutással vagy tehetetlen hullással a francia, illetve az orosz irodalom már a múlt század második felében ábrázolta. Turi Dani voltaképpen — más társadalmi közegben és más históriai körülmények között — a magyar Julien Sorel, akinek viszont nem adatott meg, hogy a felsőbb társadalmi régiókba bejusson. Már kitörése első kísérletekor el kell buknia. A karrier-regények klaszszikus típusa nálunk is felbukkant, de korántsem kiemelkedően maradandó művekben, inkább többé-kevésbé a nyugati elődök példáját utánérző alkotásokban (Bródy Sándor A nap lovagja és Gábor Andor Doktor Senki című regényeiben). Velük szemben a magyar valóság tényleges törvényét a Sárarany ragadta meg, fejezte ki: azt, hogy a magyar társadalomban alulról magasba törő karrier nem lehetséges, mert nálunk a dzsentri — mint palack nyakát a dugó — elzárt mindenfajta alulról fölfelé vagy felülről lefelé irányuló társadalmi mozgást. Móricz a Sárarany megalkotásával tehát