Kabdebó Lóránt szerk.: Vita a Nyugatról – Az 1972. ápr. 27-i Nyugat-konferencia (Budapest, 1973)

Borbély Sándor „Nincsen költő — még Ady Endre sem —, aki annyira összeforrott volna a Nyugattal, mint Gellért" — jelentette ki egyik cikkében Babits. Majd így egészítette ki: ..De költészetének is minden lélegzése egyúttal a Nyugatnak egy lélegzése volt". (1928. I. k. 477. 1.) Valóban, mint ismeretes, Gellért teljes szívvel ott van a Nyugat indulásánál, költőként és publicistaként is támogatja az új folyóirat munkáját, törekvéseit. A Nyugat inspiráló hatása Gellért lírájában is lemérhető. Babits az előbbiekhez tette még hozzá: ,,Ez a nagyszerű palánta teljesen itt gyökerezett, virágzott, terebélyesedett, mint fa a jó földben." És épp Babitstól kap akkor nem kisebb rangot, minthogy Gellért a Nyugat költőinek doyenje. 1908-tól kezdve szinte minden verse itt jelenik meg. 1909-ben ugyan még Schöpflin Aladárhoz, a Vasárnapi Újsághoz, olykor a Népszavához, a Pesti Naplóhoz is vitt verseket, de azután szinte csak a Nyugatnak adja költeményeit, közel háromszázat. A forradalmak után Gellért élete még jobban összefonódik a Nyugat sorsával. 1923-ban hiába is hívják az Esti Kurir munkatársai közé, nem áll kötélnek. Pedig a Nyugatnál neve csak 1922ben kerülhet szerkesztőként Osváté és Babitsé mellé, bár már 1920 januárjától vett részt aktívan a szerkesztési munkában. Osvát halála után, 1929-ben néhány hétre teljesen az ő nyakába szakad minden gond, lelkiismeretességgel intézi a folyóirat feltornyosult ügyeit, mint „Osvát irodalmi özvegye", ahogy Németh László nem minden malícia nélkül megjegyezte.

1 1929 decemberétől társszerkesztői Babits és Móricz lettek. A „diplomatizálás" nehéz feladatát, az „ütköző" szerepét vállalja ekkor a két „nagy hatalom" között, akik közül az egyik filológiai közlönyt, a másik inkább néplapot szeretett volna csinálni a Nyugatból. Gellért memoárjaiban többször is kifejtette: „Legfőbb feladatomnak, ismétlem, azt tekintettem, hogy a Nyugat szerkesztőségében harmóniát teremtsek".Móricz Virág is ebben az értelemben nyilatkozott: ..Ö vállalta a nehéz szerepet: felfrissíteni s újra eredeti hivatásra vezetni a nagy hagyományú folyóiratot. Apámat és Babits Mihályt hódította meg erre a keserves feladatra, s vállalta a kényes közvetítést tűz és víz között".

3 Köztudott, hogy Móricz milyen óriási szervezési erőfeszítéseket 1 Gellért Oszkár: Egy író élete, II. k. A Nyugat szerkesztőségében, Gondolat, 1962. 146. 1. - Gellért Oszkár: i. m. 6. 1. 3 Móricz Virág: Gellért Oszkárról, Kortárs, 1957. 268. 1.