Kabdebó Lóránt szerk.: Vita a Nyugatról – Az 1972. ápr. 27-i Nyugat-konferencia (Budapest, 1973)
történő azonosulással, az álom-jelleg háttérbe szorulásával szemben a fejlődés másik ágán a költő egyre inkább eltávolodik az álom tartalmától és egyben az álmodótól, és ezzel párhuzomosan kidomborodik a feltételesség mozzanata, hangsúlyozódik az álom meddő volta. Induljunk el az eltávolodási tendencia egyik szimptomájának. az álom-értelmezés átalakulásának fonalán! Összevetve az Anyám idézett sorait a motívumnak a Külvárosi éjben történt kilépésével: s reggelig, míg a munka áll, a gépek mogorván szövik szövőnők omló álmait. azt látjuk, hogy az idézett sorokban a költő nem írta le az álom tartalmát, csupán metaforikusán jellemezte. Az álom: „omló holdsugár-szövet". Hasonló módja ez a jellemzésnek az Adyéhoz, aki Az őszi rózsák című versében szintén külsőleg, mennyisége szempontjából vette számba az álmot: Ha soie az álmuk, fonnyadoznak, Hogyha kevés, kidobják őket. Az ilyenfajta jellemzések mindig távolságtartást, az álmok devalválódását jelzik. A motívumnak a Hazám ötödik szonettjében történt kilépésében újra találkozunk az álom tartalmának leírásával: Szövőlány cukros ételekről álmodik, nem tud kartelekről. Az Anyám című versben a valóság—álom ellentét a nyomor—tiszta élet vágya kontrasztjának kifejtésére szolgált. A Hazámban viszont már a nyomort feledtető pótélvezetek, az olcsó fényűzés vágya és a nyomorúság igazi, általános okai állnak szemben. Az álom tartalma itt nem szubsztanciális. Az Álmodik a nyomor újpesti proletárjának „jó tál étele" itt „cukros ételekké" alakult át. Ennek a kontrasztnak a tartalma tehát az elnyomottságba való belenyugvás, az elnyomás okának nem-keresése, nem-számontartása és a vágyak kisiklása, a hamis külön út keresése közötti összefüggés megfogalmazása. Az álom-motívum a Külvárosi éjben és a Hazámban a hamis tudat problémájához való helyes viszony keresését szolgálja. A mogyoróval beszórt habos süteményekről, édes krémek illatáról álmodozó szövőlányok (Hazám) és a holdvilágos éjszakán hófehér paripán érkező királyfiakról álmodó szövőnők (Külvárosi éj) értékelésével Tóth Árpád Egy lány a villamosban című versében is találkozhattunk :