Kabdebó Lóránt szerk.: Vita a Nyugatról – Az 1972. ápr. 27-i Nyugat-konferencia (Budapest, 1973)

széles ajkam lázban rezgve ring". A korszerű hatáskutatás alapvető feltétele, hogy a hatásvizsgálatok során központi jelentőséget tulajdonítsunk a dezideologizáló transzformáció törvényének, hogy a művészi tapasztalatszerzés folyamatát, emlékezés és alkotás öszszefüggéseit a maguk bonyolultságában fogjuk fel. A József Attila műveiben vándorló motívumok egy részéről frappánsan kimutatható, hogy — szemben a fentebb idézett két példával — „idegen" eredetűek, valamelyik mester művéből származnak át a fiatal költő verseibe. Először egy 1922-es vers, az Ősapám elemzéséből kiindulva vizsgáljunk meg egy motívum-láncolatot! Az ősapámat a József Attila-kutatás (Szabolcsi Miklós, Bóka László) jogosan hozta összefüggésbe Ady Ond vezér unokájával. Szilágyi Péter pedig a nacionalista-turanista hagyományhoz kapcsolta. Nem esett szó azonban az egyik legfontosabb előzményről: Juhász Gyula hatásáról. A Juhász-hatás legszembetűnőbb a : nyakán feszülnek holló vérerek sor esetében, amely Juhász Berzsenyi szonettjének: s kevény nyakán dagadnak kék erek sorára visszhangzik. A „dagad" ige helyébe a díszesebb „feszül" ige helyettesítődött, de a Tayiulmányfej című versében, ahol újra felbukkan ez a motívum, megint a „dagad" ige került elő: nyakán csúf ér dagad meg egyre jobban. Ez a Juhásztól meghódított motívum sokáig megőrződött a költő emlékezetében — nevezzük így: — a „verspotenciálban" anélkül, hogy versbe lépett volna, míg az 1934-es Iszonyatban alkalom nyílt felelevenítésére. Itt a költő expresszív erejű, tökéletes hasonlatot bontott ki belőle: ... fején az erek, mint pondrók, másznak vonagolva; Az elsajátított motívumon a költő kettős transzformációt hajtott végre : 1. A dekoratív jelző: „holló" és ige: „feszül" helyébe a Tanulmányfejben a „csúf" és a „dagad" került. Ami az első esetben a