Kabdebó Lóránt szerk.: Vita a Nyugatról – Az 1972. ápr. 27-i Nyugat-konferencia (Budapest, 1973)

T V er dota György Hozzászólásomban — a tárgy bonyolultságához képest röviden és vázlatszerűen — a XX. századi magyar költészet egyik legnagyobb alakja, József Attila és a kor egyik legjelentékenyebb folyóirata és mozgalma, a Nyugat közötti viszonyok kutatásához szeretnék néhány adalékkal szolgálni és néhány vizsgálódási szempontot kipróbálni. Igen nagy számban lehet felsorolni olyan hatásokat, amelyek József Attilát a Nyugat lírája felől érték. Szabolcsi Miklós, Király István, Tamás Attila és mások alaposan feldolgozták ezt a problémát és kutatásaik eredményeképpen egészében helyes arányokban, kellő világosságban áll előttünk a József Attila lírája és a XX. századi magyar lírai hagyomány közötti összefüggés. Persze a tüzetes elemzés egyrészt újabb motívumokat, további reminiszcenciákat fedezhet föl (ez a dolog természetéből következik, hiszen minden életmű milliónyi szállal kötődik a hagyományhoz), másrészt pontosíthatja az eddigi adatokat, feltételezéseket. Kérdés azonban, hogy az eddigi eredményekkel, a kialakult összképpel nem vitatkozva, eddigi tudásunkat egészében véve gyökeresen nem módosítva, érdemes-e tovább szaporítani az adatok számát, nem terméketlen filologizálás-e az ilyen apró részletekbe menő hatáskutatás? Vajon mennyiben gazdagítja József Attiláról való tudásunkat, ha a Homály borult című zsengéje mögött az eddig feltételezett minták helyett (Szabolcsi Miklós: Fiatal életek indulója: ,,A legtöbb vers még az iskoláskönyvek hangján, illetőleg a nép-nemzeti iskola hangján szól, leginkább Arany balladáién, vagy Petőfién, de abban elég simán [Homály borult...]"), vagy legalább azok mellett Tóth Árpád nyilvánvaló hatását fedezzük fel? A József Attila-zsenge és Tóth Árpád Gesztenyefa-pagoda című verse két-két sorának szembeötlő hasonlatossága: Tóth Árpád : Ne bánd, hogy szól már a kuvik, S hogy már a hold is elbuvik, József Attila : Denevér száll, szól a kuvik, lassan a hold előbúvik. a két vers közötti további genetikus összefüggések keresésére késztet. A két vers sorainak szótagszáma megegyezik. Ritmusuk is rokonságban van. Tóth Árpád versének ritmusa magyarosan is ütemezhető jambikus nyolcas. A magyaros olvasás történhet a felező nyolcas ritmus-sémájának megfelelően is, de a sorok jelentős részét kényelmesebb 5/3-as megoszlásban olvasni. József Attila zsen-