Kabdebó Lóránt szerk.: Vita a Nyugatról – Az 1972. ápr. 27-i Nyugat-konferencia (Budapest, 1973)

Oltványi Ambrus Elnézésüket kérem, hogy noha nem vagyok a korszaknak a specialistája, mégis szót kértem ebben az eszmecserében. Lássák ebben annak a jelét, hogy a valóban fontos és tartalmas vita anynyira érdekesnek és inspiratívnak bizonyult, hogy megpróbálnék egy-két észrevétellel magam is bekapcsolódni. Végül is ezek az egész magyar irodalom, az egész magyar kultúra fejlődésének olyan centrális kérdései, amelyek semmiképpen sem tekinthetők csak néhány specialista belügyének. Hadd jegyezzem meg, hogy nem lehet eléggé örülni annak, hogy erre az ülésszakra sor került. Talán kár, hogy ilyen későn került rá sor, de azt hiszem, kevés súlyosabb adóssága van a magyar irodalomtörténetírásnak, mint éppen az, hogy a Nyugat története még szisztematikusan, tudományos igénnyel nemhogy feldolgozva nincs, de még tudományos igényű részletpublikáció is alig van a Nyugatra vonatkozólag. A két világháború közti korszaknak számos rövid életű, a maga módján érdekes és jellemző, egy-két számot megért, pár száz példányban megjelent, nem egyszer forgalomba sem került folyóiratáról tisztes és érdemes feldolgozások jelentek meg sajtótörténeti és más orgánumokban. A VáZasz-szal is örvendetes módon foglalkozott a kutatás, bár itt vannak még tennivalók. De ha meggondoljuk, éppen a Nyugat történetéről irodalomtörténeti feldolgozások egyáltalán nem, hanem csak a közvetlenül érdekelteknek (természetesen alapvető forrásértékű)emlékezései állnak rendelkezésünkre. Szabolcsi professzor előadása is felhívta erre a figyelmet, amikor jelezte, hogy a Nyugatnak egyetlen korszaka az, ami alaposan dokumentálva és feldolgozva ismeretes, az a Móricz-féle korszak, amelyre vonatkozólag a szerkesztés körüli kontroverziákban érdekelt résztvevők utólag sok fontos anyagot hoztak nyilvánosságra. A kutatás feladata éppen az lenne, hogy az ilyenfajta dokumentumokból a lehetőség szerint a szubjektív torzításokat és pontatlanságokat kiszűrve, egymásra vetítve és ezáltal kontrollálva őket, az egzakt filológia módszereivel járuljon hozzá a Nyugat történetének hiteles megrajzolásához. Azt hiszem nagyon sok alapvető feladat lenne egyszerűen a forráspublikációk, az alapvető anyagfeltáró munka terén. Nem lehet a Nyugattal kapcsolatos kérdéseket: helyét, szerepét az irodalmi fejlődésfolyamatban, korszakait, egyes generációknak a szerepét a Nyugatban azt, hogy hol van cezúra, hol nincs cezúra a Nyugat különböző szakaszainál, reálisan megvilágítani anélkül, hogy tüzetesen meg ne ismernék, fel ne dolgoznák azt a nagymennyiségű levelezés-anyagot, ami most már többékevésbé rendelkezésre áll a kutatás számára ebből a korszakból