Kabdebó Lóránt szerk.: Vita a Nyugatról – Az 1972. ápr. 27-i Nyugat-konferencia (Budapest, 1973)

lehet olyan értelemben magyar folyóiratnak nevezni, hogy abban csak magyarok írtak volna, vagy írnának." (Magyarság, 1941. október 3.) E példatár tetszés szerint bővíthető, árnyalataira bontható. Itt és most azonban talán ennyi elegendő annak bizonyítására, hogy a IVyttgat-kutatás ebben a szférában akkor is nélkülözhetetlen, ha az akadémikus és fasiszta támadások hatása a Nyugat publikált anyagában kevés nyomot hagyott. A forradalmak leverése utáni években még jelzi néhány írás a társadalmi környezet súlyosan hátrányos változásait (Móricz kritikája Zsilinszky Endre: Nemzeti újjászületés és sajtó című tanulmányáról, Fülep Lajos polémiája Szabó Dezsővel, Móriczé a Három nemzedéket kiadó Szekfű Gyulával, Schöpflin válasza Horváth János: Aranytól Adyig című dolgozatára, stb.). Később azonban az enyhültebb helyzetben sem Osvát, sem utódai nem reagáltak az irodalmon kívüli napi- és hetilapok, s az ellenlábas folyóiratok csapkodására. A korszak szellemi életében, a Nyugat munkatársainak tudatában és idegrendszerében azonban nagyon is jelen volt a veszélyeztetettség, a harmincas évek vége felé ismét aggasztóvá váló kiszolgáltatottság.