Kabdebó Lóránt szerk.: Vita a Nyugatról – Az 1972. ápr. 27-i Nyugat-konferencia (Budapest, 1973)

mányban. Szerzője, dr. Fábián István szerint a Nyugat „már nem támad olyan meggondolatlanul és ha nem is jutott még el arra a magaslatra, hogy hibáit belássa, már mentegeti magát." (Magyar Kultúra, 1937, II. 174. 1.) Több hajlandóságot mutat a múlt értékeinek megbecsülésére, a magyarság érdekeinek tiszteletére. Mindazonáltal elmarasztalható a Schöpflin által kétségbevont vétkekben: a nyugati irodalmak utánzásában és túlzó méltatásában, az erkölcsi alap hiányában és az irodalmi újítások meggondolatlan alkalmazásában. A Budapesti Szemle körének álláspontját ugyanekkor Keményfy János fogalmazta meg. Schöpflin: A magyar irodalom története a XX. században című művének elutasításában: „Ez a könyv . . . inkább a Nyugat családi képtárának tekinthető. Függnek benne rokoni, sőt idegen vendégképek is, de az utóbbiak többnyire rossz világításban merednek csodálkozva a látogatóra. Vagy tán nem is a látogatót csodálják meg, hanem a társaságot, amelybe kerültek. A szerző tehát ne tekintse »a kultúra iránti közömbösségnek-*, ha a ^törzsökös magyarsag« e képtárt nem igen látogatja." (Budapesti Szemle, 1937. IV. sz. 106. 1.). Más a tartalma és a hangszerelése Milotay István támadásainak. Két példa a sok közül. Irodalmi vonatkozású cikksorozatának egyik darabjában (A kastély és a kunyhó pöre) Milotay „intim" pacifista és félig szocialista irodalmi szemleként emlegeti a Nyugatot, összejövetelein a bolsevizmus, a zsidó szellem és a nemzetközi íróság képviselői találkoznak. Egy másik cikk (Dózsa és Táncsics nyomában) a Nyugat általános jellemzéséből kiindulva Illyés Gyulába mar: „... a múlt, a liberális radikalizmus hagyományait őrizte, de ugyanakkor bizonyos mértékig a zsidóság és a szocialistakommunista gondolat- és érzelmi világ szuggeszcióját is képviselte. Ezektől ösztönözve tesz Illyés Gyula tanulmányutat Szovjetoroszországban ... Ő is ugyanúgy, mint Ady, a forradalmi jakobinizmus szemellenzője mögül csak a feudalizmus, az úri, a grófi, papi, dzsentri uralmat látja, csak ezekben érzi a magyarság, a magyar nép vesztét, romlását, szolgaságát." (Milotay István: Népi válság, népi Magyarország, 1943. 128—129. 1.). Hasonló szellemben tekint vissza a Nyugat kényszerű megszűnésekor a folyóirat karakterére Gombos Gyula: „ A Nyugat homlokán Babits Mihály állt, mögötte Gellért Oszkár, ő mögötte Fenyő Miksa, s Fenyő Miksa parolája a Hatvanyaktól Kornfeldig sok tenyérben megfordult.'' (Magyar Élet, 1941. október) Milotayt visszhangozza a Magyarság is: „A Magyar Csillag cikkírói között szerepel Mohácsi Jenő zsidó író is. Ebben nem lehet semmi különös, hisz sem a Nyugatot, sem a nyomába lépő Magyar Csillagot nem 13« 195