Kabdebó Lóránt szerk.: Vita a Nyugatról – Az 1972. ápr. 27-i Nyugat-konferencia (Budapest, 1973)

felfedezendő ancien regime-mé — (Nyugat, 1935. II. k. 121. 1.) majd így folytatja —, a legszemélyesebb élményem volt az ittasultság a tizennyolcadik századtól és az elteltség a tizenkilencedikkel, amelyet sok külső hatás támogathatott, de semmi esetre sem a Babitsé, aki az elsőt lenézte, a másodikat rajongva szerette." (Nyugat, 1935. II. k. 277. 1.) Babits éppen azért, mert örökösének érzi a rebellis generációt, érzékenyen reagál az elhatárolódás gesztusára. Lényegében a rossz lelkiismeretű és ezért lázadó epigonizmus vádját fogalmazza meg. Az új nemzedék ,,a próza, az esszé terére menekül; de itt is elődökre talál, akiknek gondolataitól nem tud szabadulni, akiknek öröksége teher módjára nehezedik rá. Fogyatékossági érzete valóságos kínzó komplexumként veti elébe a nemzedéki problémát. Valami irodalmi Oedipus-komplexum ez, azzal a különbséggel, hogy az apagyilkosság itt nem lelkifurdalás, hanem feladat." (Nyugat, 1935. II. k. 190. 1.). Üjra csak a ráció eszmei talajáról Cs. Szabótól jön a nemzedék jellegzetes műfaját megvédő közvetett válasz. „Az esszé etizálódik, egy harciasabb humanizmushoz igazodik ... a műfaj kiállja a próbát. A fogyatékos ítélőképesség, gyermetegség, hiszékenység, rosszul értelmezett hősiesség korában Descartes háromszázéves hagyatéka: a napnyugati értelem még kimeríthetetlen ellenállásra képes."

10 Az értelem bázisán kezdi meg „az esszéíró nemzedék" saját eszméinek kíméletlen felülvizsgálatát. Ennek értelmében lesz Szerb Antal eszménye a Hétköznapok és csodák szürrealista kalandja után az emberi teljesség ideálját őrző Goethe és a következetes polgári humanizmus végső igéit megfogalmazó Thomas Mann. És ezért kezd hozzá pályája végén Halász a „tetszhalott" realizmus élesztőséhez, a XIX. századi realista hagyománynak, Tolsztoj és Hardy örökségének feltámasztásához. A Babitstól elszakadó, új távlatokat és ősöket kereső termékeny szellemi „Oedipus-komplexum" azonban már nem szült új irodalomtörténetet. A második nemzedék második irodalomtörténetét —• az elsőt Szerb Antal írta meg — torzóvá tette a fasizmus. A nemzedék ideológiai összképében megvanak ennek az irodalomtörténetnek az alapvonalai, amelyet a Babitshoz való, a fiúi lázadáson túl is érvényesülő kötöttség, a szellemtörténet vonzása, a reformkonzervativizmus eszméinek taszítása és a népies „irodalomtörténet" elveivel való termékeny polémia határoz meg. Ennek az irodalomtörténetnek az értékelő-mérlegelő rekonstrukciója nem lenne méltatlan tudománytörténeti feladat. 10 I. m. 94. 1.