Kabdebó Lóránt szerk.: Vita a Nyugatról – Az 1972. ápr. 27-i Nyugat-konferencia (Budapest, 1973)

eredményére (marxizmus például) gondolok most. — Mert azok hozták meg először a szubjektivista, impresszionista életfelfogás tagadását. . . Elváltak az utak. Hiába érti meg okos impresszionisták finom meggyőződésnélkülisége ennek a művészetnek sok művészi pillanatát. . . mert a csendet hozó művészet nekik hadüzenetet jelent és élethalálharcot . . . hadüzenet minden impreszszionizmusnak, minden szenzációnak és hangulatnak, minden rendetlenségnek és értékek tagadásának, minden világnézetnek és művészetének, amely első szavának és utolsónak az én szót írja le." (Lukács György: Az utak elváltak, 1910. I. k. 190. 1.). Ez a minden régivel való tudatos és határozott szembefordulás, mely a magyar képzőművészet történetében először a Nyolcaknál figyelhető meg, a művészet megújításának vágya, a dolgok „lényegének" kutatása és a baloldali irányzatosság már avantgárdé jellemvonások, ezért tekinthetők a Nyolcak a magyar aktivisták előfutárainak. Mivel az avantgárdé különböző formái Európa-szerte a haladó értelmiségi mozgalmak velejárói, érthető, hogy magyarországi fejlődésének kezdetei éppen a Nyugat első éveihez kapcsolódtak. A Nyolcakért való kiállás mellett a Nyugat képzőművészeti kritikáit az jellemezte, ami kritikusi tevékenységét minden téren jellemezte, a tehetség és érték támogatása, az igényes, de sokszor egyoldalú esztétikai megközelítés. Ezek a leszűkített szempontok később ellentmondásokat eredményeztek, sőt esztétikai iítéleteikben is elbizonytalanodáshoz vezettek. De az induló években, a haladó erők minden téren való előrenyomulásának időszakában, ez az igényesség, a tehetségek támogatása és a középszerűség és maradiság kíméletlen elutasítása önmagában is forrongásba hozta a magyar művészeti életet. Méltán emlékezhetett így Ignotus a Nyugat első éveire: „A hivatalos szűkkeblűséggel és a hívatlan szűkeszűséggel szemben egyformán tudatban kellett tartani az igazságot, hogy éppen az utánzás, éppen a kötelezőség az ami nem művészet — hogy a művészet minden magát megjeleníteni tudó egyén igazának tartománya, hol tehát az újonnan jöttnek, ha a maga lábán jött, és volt hozzá lába, mindig igaza van..." (Ignotus: Tizedik év. Nyugat, 1918. I. k. 9. 1.). A Nyugat igyekezett minél szélesebb ablakot nyitni a nagyvilágra. Rendszeresen tájékoztatták a közönséget az európai művészeti eseményekről, az avantgárdé irányzatainak fellépéséről, ismertették és kommentálták kiáltványaikat is. Sokszor értetlenül álltak az újatkereső, az egymást váltó irányok szédületes forgatagában, de mindig igyekeztek a magyarázatot korukban keresni, és arra figyelmeztetni, hogy az igazságok változása minden időben