Kabdebó Lóránt szerk.: Vita a Nyugatról – Az 1972. ápr. 27-i Nyugat-konferencia (Budapest, 1973)

ták meg a szabadságot..." (Ignotus:Természet és művészet, 1911. I. k. 608. 1.) A Nyolcak tagjait már (1909-től) egyértelműen a Nyugat szimpátiája és elismerő kritikái kísérték. Hatorozottan elválasztották őket a MIÉNK (Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre) konzervatívabb tagjaitól, s műveikben a lázadást, az újatakarást üdvözölték: „Ahol megállapodott stilisztika — ha még oly frissen és üdén komponált stilisztika — áll szemben anarchikus támadással, ott a támadás, a forradalom az értékes." (Lengyel Géza: A MIENK, 1909. I. k. 281. 1.). A lázadók vezére Kernstok, s a köréje csoportosuló művészek Perlott Csaba, Czigány, Orbán Dezső. A lázadás az impresszionizmus „állóvízének" szólt. Az „állóvíz" erjedésnek van kitéve, ha vannak is olyan kristálytiszta gyöngyszemei, mint Rippl-Rónai József, vagy Ferenczy Károly. Ez a megállapítás objektív és elfogulatlan értékítéletet bizonyít. A Nyugatnak a Nyolcak mellé állása nemcsak pozitív kritikák sorában nyilvánult meg, hanem abban is, hogy fórumot adtak nekik eszméik mind szélesebb körben való propagálásához. így a Nyugat is hozzájárult ahhoz, hogy a Nyolcak munkássága valóban egy „hosszú út kezdete" lehessen a művészet századeleji forrongó, megújulást kereső tisztulási folyamatában. Innen hirdették ki Kernstok által megfogalmazott programjukat, mely szerint a „kutató" és „alkalmazkodó" művészet lehetőségei közül ők az „elsőosztályú művészet" a „kutató művészet" zászlaja alatt akarnak felsorokozni, s éppúgy mint Ady, a dolgok lényegét akarják kifejezni. „Az eszközök . . . amelyekkel a festő dolgozik, nagyon, de nagyon különbözőek ... a művész nem lehet a természet tükre, hanem amily mértékben tudott a természetből új értékeket hozni, ez tükre az ő intellektusának. Az előidézett szociális visszahatás pedig korának értelmi nívóját adja." (Kernstok Károly: Kutató művészet, 1910. I. k. 95. 1.). A Nyolcak jelentkezésének igazi jelentőségét a Nyugat hasábjain Lukács György fogalmazta meg. Ö jelentette ki először: ..Az utak elváltak. Élethalálharc tanúi vagyunk, a lényegkereső művészet hátatfordított annak a világnak, amelyben ez a generáció felnőtt." Ebben a világban nem volt „semmi szilárd és semmi állandó .. . ebben a világban minden összefért mindennel, és nem volt semmi, ami bármit is kizárhatott volna... és annyira összefért minden mindennel ebben a világban, hogy halálos ellenségének, elpusztítójának megszületését sem vette észre. Azaz, hogy észrevette, de nem volt képes bármivel szemben is ellenségesen érezni: új szenzációnak érezte azt is és összeférőnek minden régivel. A természettudományok és az emberrel foglalkozó tudományok pár