Kabdebó Lóránt szerk.: Vita a Nyugatról – Az 1972. ápr. 27-i Nyugat-konferencia (Budapest, 1973)

vésbé felismerhetően jelezte Hatvány különvéleményét s polémiáját Osvát szerkesztői elveivel. A burkolt fogalmazás magyarázza, hogy a cikk valódi tartalmát csak a Nyugat táborán belül s az ehhez közelálló körökben ismerték fel. S ugyanez volt az oka annak is. hogy a cikk nem kavarta fel újra a folyóirat belső ellentéteinek átmenetileg némiképp lecsitult hullámait. Mindez azonban nem jelenti, hogy Hatvány cikke visszhang nélkül maradt volna. Tudunk arról, hogy a szintén az évben indult, haladó szellemű Auróra című folyóirat Bölöni kezdeményezésére s a Nyugat számos írójának részvételével ankétot rendezett Hatvány cikkéről. Az Aurórának az ankét anyagát közlő száma jelenleg lappang, nagy könyvtárainkban nem található meg, ezért az ankét keretében elhangzott véleményeket sem ismerjük. Ismerjük ellenben azokat a megnyilatkozásokat, amelyek négy hónappal később a Világ hasonló, ugyancsak Hatvány cikkéről rendezett ankétjának keretében születtek meg. A Nyugat válságát lényegében ez az utóbbi ankét élezte ki újra. Az ankétot tulajdonképpen Hatvány Lajos kezdeményezte, s annak fő szervezője Ady Endre volt, aki ellentétben január végi —február eleji békítő magatartásával, most nyílt formában Hatvány nézeteivel vállalt közösséget. Ez utóbbi kifejezést nyert abban is, hogy az ankét körkérdését, amely lényegében egyetlen problémát, a fellépő új írói generáció tagjainak Nyugat-beli szereplését jelölte ki megvitatandó kérdésként, ugyancsak Ady írta. Az ankétra beérkezett válaszokat a Világ december 30-i és 31-i száma közölte. Maga az ankét a korabeli sajtóban olvasható hasonló akciókra gondolva aligha nevezhető sikeresnek. Az egész ankét egyik legszembetűnőbb vonása volt, hogy azon Hatvanyval és Adyval együtt mindössze hét író szerepelt. Feltűnő volt továbbá az állásfoglalások rendkívüli visszafogottsága. A felvetett kérdésben, nevezetesen, hogy a Nyugat a folyóiratot alapító írók kizárólagos fóruma legyen-e, csupán Ady, Biró Lajos és Kabos Ede állt ki egyértelműen Hatvány álláspontja mellett. Ignotus, Móricz, Révész Béla felemás válasza inkább a kérdés előli kitérésként értékelhető. A Világ ankétjának szenzációját Hatvány cikke jelentette. Hatvány Adyhoz szóló, nyílt levél formájában fogalmazott írása — szemben augusztus 1-i Nyugat-beli Irodalompolitika című cikkével — leplezetlenül, Osvát, Fenyő, Ignotus neveinek kiírásával, tárta a nyilvánosság elé a Nyugat akkor már közel egy éve feszegetett belső problémáit. Hatvány cikke — progresszív és konzervatív oldalon egyaránt — egy csapásra bolydította fel az irodalom ügyeire figyelő közvéleményt. A Hatvány cikke okozta szenzációt csak fokozta, hogy három nappal később Osvát, ugyancsak a Világ