Kabdebó Lóránt szerk.: Vita a Nyugatról – Az 1972. ápr. 27-i Nyugat-konferencia (Budapest, 1973)

kapcsolatban Hatvány Irodalompolitika című, a Nyugat 1911. augusztus 1-i számában megjelent cikkében félreérthetetlenül utalva Osvát gyakorlatára. A másik tényező, ami a szerkesztés kérdésében szembeállította Hatványt Osváttal, az esztétikai szempontoknak a Nyugat szerkesztésében való egyoldalú és kizárólagos érvényesítése volt. Hatvány ugyanis a Nyugatot nem egyszerűen csak a folyóiratot létrehozó írók fórumának kívánta tudni, hanem ugyanakkor a magyar progresszivitás orgánumának is. Mint 1911. december 30-án a Nyugat belső ügyei kapcsán a Világban publikált, Ady Endréhez intézett nyílt levelében idevágóan írta: ,,A Nyugat irodalma... egy fáradt és elmaradt ország kifelé vágyó, befelé sajgó magára eszméléséből nőtt ki. A Nyugat folyóiratban együtt jelennek meg azok a férfiak, akik akár tudományos, akár politikai, akár közgazdasági téren azoknak a tendenciáknak a tényleges képviselői, melyeknek az irodalom csupán előre érző sejtése vagy formába foglalója lehet... A Nyugat irodalma az ország minden termő és teremtő erejével kapcsolatos, minden, ami tehetség (nem véletlenül, hanem szükségszerűen) a mi táborunkban van. A Nyugat könnyen válhatnék a progresszivitás szemléjévé, ha kizárólagos esztétaságából engedne valamit. Kevesebb irodalom, több élet!" Az említett két alapvető tényező mellett élezte az ellentétet Hatvány és Osvát között néhány más, kisebb jelentőségű, de ugyancsak a Nyugat szerkesztésével összefüggő mozzanat is. Ilyenként említhető meg az, hogy Osvát Hatvány ismételt ajánlatára sem volt hajlandó közölni a Nyugatban Bródy, illetve Gárdonyi írásait, továbbá, hogy Osvát következetesen visszautasította Hatvány olyan ötleteit, mint a Nyugatnak a hagyományokba való beleágyazottságát, a magyar irodalmi múlttal való szellemi kapcsolatát dokumentálni hivatott Csokonai-számának vagy az iskolákban használatos tankönyvek haladó szempontú bírálatát adó úgynevezett tankönyvszámának a megjelentetését, stb. A felsorolt tényezők közül a Hatvány—Osvát ellentétben döntő súlyt a fiatal írók szerepeltetése körüli nézeteltérés kapott. Hatvány ezzel kapcsolatos felfogása tulajdonképpen a Nyugat 1909. június 1-i Ady-számában megjelent Indulás című cikkéig nyúlik vissza. A magyar irodalmi megújulást hozó írók melletti agitálás, ez írók műveinek sikere érdekében kifejtendő irodalmi és szerkesztői politika szükségességét Hatvány ebben az írásában hirdette először. A szóban forgó agitációs, irodalompolitikai munkában a legfontosabb szerepet Hatvány a Nyugatnak szánta, érthető hát. ha az 1909 derekán megfogalmazott s a későbbiek során mind határozottabb meggyőződéssé vált gondolatok Osvát más koncep10 Vita a Nyugatról 145