Vezér Erzsébet szerk.: Ifjú szívekben élek? Vallomások Adyról (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1972)

LUKÁCS GYÖRGY Azt hiszem, Magyarország helyzetéből következik, hogy az igazi fórradalmár nálunk nem tartozik a tipikus jelenségek közé. Ezt most természetesen nem elemezhetem részletesen. Mindenesetre összefügg a sajátos magyar fejlődéssel, azzal, hogy a forradalom idején nálunk a középnemesség vette át azt a szerepet, amit Franciaországban a polgárság alsó rétegei és a kialakuló proletariátus játszott el. Ennek az lett a következménye, hogy ez a réteg a kapitalizmus fejlődése folytán társadalmilag folyton csúszott lefelé, és ez a problematikus forradalmi alap, amely még megvolt benne 48—49-ben, mindjobban és jobban kipusztult. Még az objektíve haladó mozgalmak, a polgárság mozgalma és a munkásmozgalom is alkalmazkodott a magyar fejlődésnek ehhez a sajátos állapotához. Mármost forradalmi helyzetekben — 48-ban Petőfi alakjában, a századvégi átmenet idején Ady alakjában — föllépett egy-egy nagy ember, akiben egyesült mindaz, aminek Magyarországon lenni kellett volna, de tulajdonképpen igazi tábor és igazi követők nélkül álltak. Úgyhogy énnekem ma is, akárcsak annak idején, az a véleményem, hogy bármennyire lelkesedtek is az emberek Adyért, bármennyire felhasználták őt faltörő kosnak a reakcióval szemben, mégis izolálva volt, még a Nyugat-mozgalmon belül is. Körülbelül úgy volt ez — persze más körülmények között —, ahogy Petőfi is izolált jelenség volt 48-ban. Ady ezt nagyon világosan látta. Utólagos és indokolatlan stilizálással lehet csak állítani, hogy Petőfi 48^ának politikailag számottevő baloldala lett volna. Ilyen baloldal abban az értelemben, ahogy Franciaországban Marat és Robespierre baloldal voltak, nálunk 48-ban nem létezett. Még kevésbé létezett ez a IVt/ugat-korszakban, ebben az átmeneti időben. Ne felejtsük el, hogy olyan programatikus cikk, mint amilyen Ignotusé volt a perzekutor esztétika ellen, tulajdonképpen csak azt követelte, hogy a Nyugat irodalmának adjanak helyet a hivatalos magyar irodalom mellett. Szó sem volt