Vezér Erzsébet szerk.: Ifjú szívekben élek? Vallomások Adyról (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1972)

Az évforduló mérlegéhez tartozik még az is, hogy az Adyversek előadásának új reneszánszát hozták el azok az ünnepségek, szavalóestek, melyeket, országszerte, sőt a határainkon túl is rendeztek. Ezek sikere erősen túlment a kötelező évfordulós tiszteletadáson: újra élesztette azoknak az egykori Ady-esteknek a forró lelkesedését, melyek az első Ady-divat idején hódították meg az értők kis csoportját. Azzal a jelentős többlettel, hogy a mostani előadások komoly tömegeket, elsősorban is az ifjúság tömegeit vonzották. Mert azzal, hogy ezeken a szavalóasteken tért hódított az Ady-versek előadásának mai puritánabb versmondó stüusa, lehetővé vált a fiatalság zavartalan találkozása Adyval. Ady koszorúja, a költő emlékének szentelt verseknek már eddig is nagyon gazdag gyűjteménye ugyancsak nagy értékekkel gyarapodott. Hogy csak néhányat említsünk, Illyés Gyula és Képes Géza versei, Nagy László kötetünk számára írt költői prózája, mely azóta is az Ady-estek elmaradhatatlan műsorszáma lett, méltán sorakoznak Tóth Árpád, Juhász Gyula, Balázs Béla és József Attila ismert versei mellé. Az évforduló mérlege tehát nagyon pozitív. A rohanó időben megálltunk egy percre tisztelegni Ady emléke előtt, és ha jól ítélem meg, ez a perc még most sem múlt el egészen. Vezér Erzsébet