Vezér Erzsébet szerk.: Ifjú szívekben élek? Vallomások Adyról (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1972)

mind lehetséges volt, de egész életemben nem találkoztam olyan emberrel, akinek öt percig gondot okozott volna a Tompa költészetével való bármiféle leszámolás. így hát én erre a filológusi világhírre abszolúte semmit sem adok. Az a nagy krízis, ami Európát az első világháborúhoz vitte, különböző föld alatti gócokon, többé-kevésbé tudatosan megszólalt a világ csaknem minden irodalmában. Az a magánvéleményem, hogy ez a leghamarabb és a legadekvátabban Adyban szólalt meg — ebben a tekintetben Ady fölötte áll összes európai kortársainak, kikben ez az elégedetlenség és ez a forradalmi szükségszerűség hangot kapott —, hogy tehát emberileg és költőileg is Ady ennek a kornak a legnagyobb lírikusa. Nem félek attól, hogy emiatt a véleményem miatt sovinisztának tarthatnának. 1968.