Vezér Erzsébet szerk.: Ifjú szívekben élek? Vallomások Adyról (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1972)

Hogy miért olyan nehéz betörni Adyval a világirodalomba? Először is a világirodalomba az epikai és drámai művek sokkal könnyebben törnek be fordításokon keresztül. A világon sok millió ember számítja nagy olvasmányai közé a Háború és békét vagy az Iliászt vagy Swiftet — de legfeljebb 5 vagy 10 % olvasta ezeket a műveket eredetiben. Emlékszem, hogy például a Háború és békének az a német „Reclam" füzetben való fordítása, amelyet hetedikes gimnazista koromban órákon olvastam a pad alatt, egészen rossz fordítás volt. De a Háború és béke epikai nagyságát rossz fordítással sem lehet széttörni, ez hat mindenen keresztül. Ugyanez áll Shakespeare-re és a görög tragédiákra is. A líra viszont a legritkább esetben adható vissza. Ez jellegzetességei közé tartozik. Például fiatal koromban, amikor a német kapcsolataim nagyon erősek voltak, Stefan George méretű lírikusok fordításában is olvastam a nagy francia költőket, és mondhatom, ha Baudelaire-t nem olvastam volna eredetiben, a Stefan George-féle Baudelaire soha nem tett volna rám semmiféle hatást. Szándékosan hozom fel Stefan Georgét, mert rá igazán nem lehet azt mondani, hogy nyersfordításból dolgozott, vagy nem tudott verselni, és mégis elsikkadt nála az, ami Baudelaire-nél emberileg olyan mélyen megkapó. — Vannak bizonyos dolgok, melyeknek franciául egészen más az érzelmi súlyuk, mint németül. Mindez természetesen még fokozottabban áll egy olyan kis nép és távoleső irodalom nyelvére, mint amilyen a magyar. Azt hiszem, illúzió volna azt hinni, hogy például Petőfi de facto bekerült a világirodalomba. Ha világirodalomról beszélünk, két dolgot nagyon meg kell különböztetnünk egymástól. Az egyik, hogy mi az, aminek világirodalmi színvonala van, és mi az, ami csak nemzeti színvonalon létezik. Ez objektív ítélet. A második az a ténymegállapítás, hogy mi az, ami eleven tényező a világirodalomban. Ez nem függ kizárólag az értéktől. (Az érték szót itt nem csak esztétikai értelemben használom, hanem az egész személyiség és az egész munka szempontjából.) Illusztrációképp egy távoli példát hozok fel. Heine csakugyan világirodalom volt, sőt bizonyos időben például a francia irodalomra is komoly nagy hatást gyakorolt. Ezzel szemben van Heinének egy nagy német kortársa, igazán nem merném állítani, hogy kisebb volna, mint ő: Gottfried Keller. Gottfried Keller sohasem lett világirodalom. Soha nem volt hatása a német irodalmon kívül. Vagyis különféle irodalmi, társadalmi, nyelvi és egyéb körülmények következménye, hogy valaki tényleges faktorrá válik-e a világirodalomban, és meg kell mondani, hogy a magyar iroda-