Vezér Erzsébet szerk.: Ifjú szívekben élek? Vallomások Adyról (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1972)

Kérdés: Az ön költészetében is bizonyos fokig szerepet kap a népköltészet, ez is lehet áttételesen Ady-hatás is. Hogyne, erősen. Azt hiszem, ilyen szempontból fontos számomra A cigány vonójával c. verse, amelyben idézi ezt a népdalt: „Lement a Nap a maga járásán — Sárgarigó szól a Tisza partján". Nyilván akkor figyeltem föl arra, hogy a népköltészetet mennyire közel lehet hozni a mai versek világához. Rám nagyon erősen hatott Ady, de persze semmi esetre sem szeretnék soha Ady-szerű verseket írni. Néhány barátomnál látom, hosszú évek távlatából is, hogy a legjelentősebb verseiken igen erős az Ady-hatás és emiatt ezek a versek tulajdonképpen halottak, olyanok, mintha meg se születtek volna. Én is írtam legalább húsz-harminc Ady-szerű verset, amiket nagyon szerettem; el kellett egytől egyig dobni, ugyanúgy, mint a Szabó Lőrinc-es verseimet.