Vezér Erzsébet szerk.: Ifjú szívekben élek? Vallomások Adyról (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1972)

lalkozott, amire igényes költő egyáltalán vállalkozhat, az, hogy a perc ihletét sem utasította el, és mégsem napi igazságokat, hanem maradandó érvényű igazságokat tudott kimondani akár a napi politika ihletéséből is. Sokan vannak, akik a magas irodalomtól idegennek érzik az efféle „alkalmiságot". Bár nála ez nem alkalmi módon fejeződik ki, de mégis az alkalom ihletéséből támadt versekről és publicisztikáról van itt szó. Sokan félnek ettől: hátha holnap nem lesz érvényes az, amit én ma mondok. De az, aki hisz a maga igazában, s aki ráadásul még zseniális is, mint Ady, annak úgy látszik, hogy ilyenkor is és ilyen nehéz, szinte lehetetlen vállalkozásokban is sikerül időtállót és maradandót alkotnia. Mi az oka annak, hogy Adyval olyan nehéz betörni a világirodalomba, — hangzik a következő kérdés. Hát nagyon okos lennék, ha én ezt pontosan és részletesen meg tudnám indokolni. Mindenesetre hadd legyek optimista. Ügy érzem, hogy az utóbbi években történt egy-két olyan lépés, ami ama mutat, hogy nem is olyan lehetetlen. Arról nyilván már nem lehet szó, mert egy bizonyos fáziseltolódás történt, hogy tömeg-népszerűséget vívjunk ki Ady számára. De azt, hogy legalább a szakma, Európa költői vagy a világ tájékozott költői és irodalmárai valahol, legalábbis a saját házi, megíratlan lexikonjaikban oda tegyék Adyt, ahova való, erre történtek lépések. Az elmúlt években én talán a legkiemelkedőbbnek a német fordításokat tartanám. Franz Fühmann Adyfordításai számomra a csoda erejével hatottak, mert úgy érzem hogy amennyire fordításban lehet, a német költőnek sikerült átmentenie Ady hangját úgy, hogy azok a szóösszetételek, szimbolikus eszközök, nyelvi eszközök, képek amik Adynál szerepelnek, az eredetiség varázsával hatnak anélkül, hogy ezek valamiféle német szeoesszióra vagy a német expresszionizmus valamely válfajára hasonlítanának, és anélkül, hogy elavultnak tetszenének. De nem tartom jelentéktelennek azt sem, hogy a franciák kiadtak a Corvina közreműködésével egy Ady-kötetet. Igen változó ennek a színvonala, sokféle költő más-más felfogásban fordított, illetve adaptált verseiket. De itt is van néhány telitalálat. S azt hiszem, hogy franciául is megszületett legalább egy tucatra való olyan Ady-vers, amely méltóképpen mutatja be őt a világnak. Oroszul is történtek eredményes kísérletek az utóbbi években. Ott sem lehet arról beszélni, hogy a kötet egészében tökéletesen sikerült. De néhány jól adaptált vers oroszul újjászületett 'és át is törte a közöny falát. Az oroszoknál talán ez még könnyebben ment, mert azok a kelet-európai problémák és küzdelmek, amelyekkel Ady birkózott, azok számukra jóval érthetőbbek, mint a nyugati ember számára. Űgyhogy azt hiszem, ha olyan betörésre nem is számít-