Vezér Erzsébet szerk.: Ifjú szívekben élek? Vallomások Adyról (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1972)

Bartók muzsikája proklamáció volt a dzsentri cigányzene ellen, antidzsentri magyarság volt, nempedig antiromán és aratiszlovák magyarság. Ebben a tekintetben, noha úgy látszik nem ismerték egymást, vagy legalábbis nem voltak közeli jó viszonyban, Bartók és Ady közt nagyon sok közös vonás található. Ezért aztán Szabó Dezső vállalkozását nem lehetett keresztül vinni. Megjegyzem, nagyon jellemző és érdekes irodalmi dokumentumnak tartom, hogy Sinkó Ervin forradalmi regényében, az Optimistákban egy csomó fiatalember minden második szava Ady. Abban a Sinkó—Révaikörben, amelyben ez a regény lejátszódik, Ady eleven tényező 18—19-ben. Ezt nem tartom véletlennek. Valószínűleg nem ez az egyetlen ilyen kör, de csak erről maradt irodalmi dokumentum. A további hatástörténet szempontjából nagyon fontos, hogy véleményem szerint 19 után megint megszűntek a forradalmi mozgalmak. A 19 utáni időkben még a legbailoldalibb költőknél is messzemenően kompromisszumos hangulat uralkodik. Vas István önéletrajzát azért tartom rendkívül érdekes dokumentumnak, mert például Kassák kompromisszumos kispolgári mivoltát Vas István könyvéből még sokkal világosabban lehet látni, mint Kassák verseiből. Ebben az időben Ady még inkább elszigetelődött, csak egyetlen igazi visszhangja van, ráadásul az Ady-féle társadalmi problematika nélkül, ez József Attila költészete. József Attilának az Ady emlékére írott versében a Hunn, új legenda Adyja lép elénk, akárcsak Adynál, itt is kő hull a kastélyok ablakára, s ebben fejeződik ki az egyetlen igazi kontinuitás, ami a magyar költészetben Adyval kapcsolatban tapasztalható. Nem tagadom, hogy a Kommunista Párt forradalmi elemei között voltak Adynak hívei, nevetséges volna kétségbe vonni, hogy Révai egyike volt Ady legokosabb híveinek, de 45 után a forradalmi mozgalom borzasztó gyorsan ment át egy manipulációs mozgalomba. Van Donath Ferencnek egy rendkívül érdekes — sajnos kiadatlan — tanulmánya arról, hogy miként szerelték le az összes pártok, Rákosiékat is beleértve, a Tiszántúlon alakuló forradalmi tanácsokat, amelyek valóban második hatalommá próbáltak válni a debreceni országgyűléssel szemben. Az az illúziós forradalmiság, amely például Benjámin verseit jellemzi a 40-es 50-es években, nagyon hamar kiábrándulásba torkollt, és a kiábrándulásnak ez a mozzanata dominál a mai fiatalságban is, amelytől ezért természetszerűleg idegen Ady pátosza. Ez igazi és konkrét pátosz s ennélfogva éles ellentétben áll a párton belül dívó funkcionerpátasszal ; de éles ellentétben áll a fiataloknak azzal az úgynevezett politikai cinizmusával is, amellyel hosszú idő óta kísérik az eseményeket.