Fenyő István szerk.: Eötvös József kiadatlan írásai. 1846. május–1848. február (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)
Bevezetés
többi ok elemzésének szenteli érveit a cikk szerzője. Szól a földbirtok rendkívüli elaprózottságáról, a jobbágytelek általános szétszórtságáról, a köztük lévő roppant távolságokról, mely a célszerű művelést lehetetlenné teszi, a tőkehiányról és tudatlanságról, az emberi munka és szorgalom gazdaságfejlesztő törekvéseinek teljes hazai perspektávátlanságáról — arról, hogy minden igyekezetével és erőfeszítéseivel a jobbágy csak terheit, önnön szolgáltatásait szaporítja. S e szemileszerü áttekintés után az író még egyszer megismétli, összegezve olvasóiba égeti — mintegy cselekvésre felhívó politikai definícióként — elemzéseinek legfőbb tanulságát, a társadalom katasztrofális állapotát: „... ha a létező veszély óvszereiről nem gondoskodunk, Európa nemsokára egy második koldus népet láthat nemzetei között, melyet külföldön lakó arisztokraták, és ha nem vigyázunk, tőzsérek is bírnak." 3 Mire alapozzuk azt a feltevésünket, hogy ez a fentiekben ismertetett tanulmány Eötvös József életművét gazdagítja? Hiszen A falu jegyzője klasszikus írójának eddigi életmű-kiadásaiban a mü sehol sem szerepelt, s a háromcsillagos szignó (* * *) Eötvössel való azonosítására a róla szóló feldolgozások és tanulmányok a legcsekélyebb támpontot sem adják! A feldolgozások valóban nem — az életmű egésze azonban igen. A nyomor és óvszerei oimü sorozat megjelenése után három hónappal, 1847. május 13. és november 25. között ismét nagyobbszabású cikksorozat jelent meg a Pesti Hirlap számaiban. A tizenkilenc cikkre terjedő összeállítást, amely a kor politikai feladatainak széleskörű analízisét nyújtja, régóta Eötvös müveként ismeri és értékeli a szaktudomány. Az életmű-kiadásból ez a tanulmány is hiányzik, noha az író barátja, Csengery Antal már a Magyar szónokok és státusférfiak cdmű, 1851-ben megjelent híres politikai jeUemrajz-gyűjteményében ügy emlékezett meg a Teendőinkről, mint Eötvös egyik legprogresszívebb reformkori írásáról. 10 Sőt Gsengery egyik megjegyzése itt valami mást is elárul. „... E cikkfolyam, számos egyebekkel, második részét teszi zsurnalisztad működésének" (kiemelés tőlem F. I.) — írja a Teendőinkről a Pesti Hírlap egykori szerkesztője, — jóllehet az Eötvös-szakirodalom mindeddig akként vélekedett, hogy 1846-ban az iró visszavonult teljesen a hírlapírástól, s alig egy pár cikket írt. 11 Ez a „számos egyebekkel" kitétel önmagában is tanúsítja, hogy Eötvös ez idő tájt sem vonult vissza egészen a publicisztika műfajától, — melynek újonnan felfedezett különböző megnyilatkozásairól a továbbiakban szólunk. Csengery nyomán Eötvös József monográfusai — Ferenczi Zoltán és 10 Csengery Antal: Magyar szónokok és státusférfiak. 1851. 209. 11 Ferenczi Zoltán: Báró Eötvös József. Bp. 1903. 122.
