Fenyő István szerk.: Eötvös József kiadatlan írásai. 1846. május–1848. február (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)

Cikkek, tanulmányok

Ha gyarapodna akar, szükség, hogy figyelmét három dologra fordítsa. Először arra ügyel, hogy helyzete rosszabbá ne váljék. Másodszor azon iparkodik, hogy helyzetét, mennyire csak lehet javítsa. Harmadszor mindenekfelett biztosítani igyekszik állapotát E három rövid szabály magában foglalja az ellenzék egész politikájának sommázatát. Vigyáznunk kell, hogy helyzetünk rosszabbá ne váljék, azaz: hogy amennyi szabadság őseinktől ránk maradt s mit mi magunk eddig szereztünk, abból semmit ne veszítsünk, vagy más szavakkal: hogy az alkotmányosság mezején ne tegyünk visszalépéseket Ez első feladatunk. Mennyiben jelen helyzetünk Idvánatainkat nem elégítheti ki, iparkodnunk kell, hogy azt javítsuk; azaz: nem hagyva fel a jelennel, míg annak helye más valami jobb által nem töltetett be, törekedni fogunk e jobbnak elérése után. Ez második feladatunk. Es miután minden jólétnek első feladata a biztosság, azon leszünk, hogy ez eddig nélkülözött kincset megszerezzük; azaz: hogy alkotmányos szabadságunkat oly alapokra állítsuk, melyek azt ha szükség, viharok között is elbírni képesek. Ez harmadik feladatunk. Politikánk, mennyiben ideiglenesen a jelen állapot fenntartása mellett küzd, konzervatív. Progresszív, amennyiben egy új, kedvezőbb helyzet előkészítésén fárad; biztosság után törekedő mindenekfelett, s kik ebben a szerepek összezavarását keresik, s az ellenzéket szívesen csak a teendők egyikére szorítanák, legalább kénytelenek lesznek megvallani, hogy saját gazdaságaikban ők sem járnak el más elvek szerint Fordítsuk ma figyelmünket feladatunk első részére. Legyünk konzervetívek, előre is megnyugtatva B. P. Híradói kollégánkat hogy kedvelt szerepét csak annyiban fogjuk pótolni, mennyiben ő maga annak egyes — s nézetünk szerint igen fontos — részeit előadni nem akará. Nem nagy bámulói vagyunk alkotmányunknak — legalább azon formában nem, melyben az ránk jutott. Megfelelt-e ez alkotmány valaha feladatának, nem a mi körünkhöz tartozik vizsgálni. Ha történeteinkre tekintünk vissza, s az anarchia és abszolutimus [abszolutizmus] közötti oscillatiókat látjuk, melyek között e nemzet élete elfolyt, bármi jók legyenek az egyes törvények, melyek a mohácsi ütközetet megelőzték, mi, ez ütközetre emlékezve, alkotmányunk egykori tökélyeiről nem lehetünk meggyőződve; de ez, mint mondtuk, nem tartozik a dologhoz, a kérdés csak az: célszerűeknek tartiuk-e alkotmányos formáinkat a jelen pillanatban? s mi. mint mindig, úgy most is kimondjuk nyíltan, hogy azokat nem tartjuk célszerűeknek, s alig foghatjuk meg, miként lehetnek eziránt mások más véleményben, miután ez alkotmány, még barátai által is, tiszteletre méltó régi házhoz hasonlírtatik, melyből ha egy kő kivétetett, az egész romokba dől, mi a házat megengedjük, tiszteletre méltóbbá teszi, de bizonyosan nem lakhatóbbá.