Fenyő István szerk.: Eötvös József kiadatlan írásai. 1846. május–1848. február (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)

Cikkek, tanulmányok

bilis gyűlöletet a kormány iránt" nem találtunk. A végrehajtás szerkezete nem felel meg kívánalmainknak, azon egyszerű oknál fogva nem, mert azt az alkotmányosság eszméjének megfelelőnek nem hisszük; teljesen meg vagyunk győződve, hogy e szerkezet a dolgok nyugodt kifejlődése által változni fog; de tudjuk azt is, hogy e változás egy napnak míve nem lehet, s hogy más alkotmányos nemzetektől különböző helyzetben állván, pártolásunkat vagy ellenzésünket személyekhez kötnünk nem lehet Vannak e hazának bajai, melyeknek orvoslása el nem halasztható, * az ellenzék sértené kötelességét, ha azt, mit a hazára nézve jónak tart, ellenezni akarná, csak azért, mivel az a kormány által indítványoztatott. Nem a kormánynyal megbízott egyes személyek elleni indulat, nem ellenzéki viszketeg s rosszallási vágy az, mi sorainkat összetartja; függetlenség s nemzetiségünk megőrzését, alkotmányos szabadságunk védelmét s kifejlesztését tűztük ki célunkul; minden, mi e célokhoz közelebb vezet, jöjjön az bárkitől, általunk pántoltatni fog; s ha gróf Széchenyi jóslatai helyesek, a jövő törvényhozás be fogja bizonyítani, hogy Foy nagy szava: „on ne s'appuit que sur ce qui résiste" igaz nálunk is. A kormány legüdvösebb szándékai, mindaz, mát ha keresztülvitt neki a nemzet örök háláját biztosítja, csak úgy vitethetik keresztül, ha vele az ellenzék kezet fog, s a tapasztalás aieg fogja mutatni, hogy nem rajtunk múlik, ha ily dolgok — minő például az adó — elmaradnak. Ez elhatározott szándékunk, melyet ünnepélyesen kimondánk, anélkül, hogy azon 600 ellenzéki tag közül, kikről a B-P. Hiradó 589. számában szól, csak egy találkozott volna, ki annak ellenmondana; de tehetünk-e többet? Gróf Széchenyi István, kinek „a kormány — az igaz egy kissé későn — roppant munkát rakva vállaira, hatása körét tágltni szíveskedett; mit azonban még látni fogunk" (48. lap) a kormányhoz oly közel áll, hogy annak szándékait tökéletesen ismerheti, — s hogy a felvett hasonlatnál maradjunk, a konyhában forgolódva, mindazon jóízű étket, mely reánk vár, előre izlelé, a B.-P. Hiradó is beavatott talán a jövő titkaiba, s atticus savát azért nem pazarolja cikkeiben, mert rá a főzésnél szüksége van; de mit tegyünk mi, szegény ebédre hívott vendégek, kik még az étlapot sem láttuk, kik a kormánytól oly távol állunk, hogy, mint a B-P. Hiradó 589. számában nagy szomorúságunkra olvastuk: „arra, hogy a kormányzás részesei legyünk, mint a B-P. Hiradó vezére tudja — hivatva nem vagyunk, sőt nem is lehetünk', mit tegyünk mást mint aggódni, miben keressünk okot azon bizodalomna, mely tőlünk kívántatik? — Gróf Széchenyi a bizodalom okát abban keresi; mert a kormánynak eddig szándékai kitálalására ideje nem volt Jele, hogy a nemes gróf oly viszonyokban élt, melyek között, ha az ebéd órája ütött s még tálalva nincs, erősebb argumentum arra. hogy a jó ebéd jőni fog, alig lehet; de vannak viszonyok, hol ily okoskodás mellett éhen is maradhatunk, s a magyar ellenzék eddig ilyenek között tölte napjait