Fenyő István szerk.: Eötvös József kiadatlan írásai. 1846. május–1848. február (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)

Cikkek, tanulmányok

Bizodalom csali meggyőződésnek lehet következménye, ez csak tapasztalásokon alapulhat, s anélkül, hogy valakit sérteni, vagy a kormány jó szándékait gyanúsítani akarnók, kérdjük: mik azon tapasztalások, mikből következtethetnők: hogy a kormány, mint azt némelyek állítják, egészen új irányban működik? Nemzetiség tekintetében állásunk kedvezőbb, mint annak előtte, a kormány, úgy látszik, alkotmányos formáinkkal is jobban megbarátkozott, de ezen örvendetes változás, melyet el nem ismerni igazságtalanság voma, nem tegnap óta tűnik fel. Tisztelet, becsület, de igazság is: ha nemzetiségünk erősben áU, azt nem az 1847. évnek köszönjük, ha alkotmányunk oly eszközök által, mint 1823-ban vagy 1839 előtt nem támadta tik meg, a bárom évi időszak, mely az 1843-i országgyűlést megelőzte, nem vala e tekintetben a jelennél rosszabb; s mi, kik 1843-ban az ellenzék soraihoz tartoztunk, -- tartoztunk pedig azért, mivel a nemzetiségnek a nyelv diplomatikus használatra emelésén kívül még más támaszai kívántatnak, mert az alkotmányosság formáin kívül az alkotmányosságnak még lényege is van, melyet elismerve nem láttunk, — mi ellenzék emberei kérdjük: ugyan miért foglaljunk el más állást most. 1847-ben, mint melyet három évvel ezelőtt elfoglaltunk? — Hol van a sérelem, mely azóta orvosoltatott, hol van a biztosíték, melynél fogva a jövőre nézve törvényeink sérthetetlensége iránt megnyugtatva lehetnénk? Sőt nem történtek-e dolgok az utósó országgyűlés óta, melyeket pártunk a haza minden törvényhatóságainak gyűlésein sérelmeknek hirdetett, s melyek e szerint mindent idézhettek elő, csak részünkről bizodalmat nem? Ily viszonyok között mi bizodalmat nem érezhetünk, s valamint alkotmányos ellenőrködési tisztünkkel felhagyni nem fogunk, úgy a haladás vezetését sem hagyjuk magára a kormányra, sőt van egy ok, mely a jelen pillanatban különös éberségre hívja fel sorainkat, — S ezen ok — vessünk véget a B-P. Hiradó bizonytalanságainak ki soha nem foghatja meg, honnan van, hogy a kormány iránt még mindig bizodalommal nem viseltetünk — ezen ok, mondjuk ki nyíltan, egyenesen azon párt fellépésében s nyilatkozataiban fekszik, melynek a B-P. Hiradó orgánumaként szólal fel. Ha a párt, melyről gróf Széchenyi a Program 159. lapján szól, egyszer létezni fog; párt, mely soraiban mustrát tartva, bár meghagyná is a konzervatív címert, ha tetszik, de e fölébe sokkal kiáltóbb betűkkel még ezeket is tétetné: „Reform, progresszió nemzeti és alkotmányos vágásokban, engesztelődéi minden hazafiak iránt, s mindenekfölött erkölcsi és társadalmi tisztaság, s ha kivált az ekképp reorganizált új testület sokra figyelmeztető zászlójának becsületére is cselekednék mindig," (Széch. Prog.) ha volna ily párt, « ha ezt látnók a kormány körül, ámbár az ebédet tálalás előtt dicsérni, felfogásunk szerint, nem okszerű, sok közülünk talán elenyészni érzene keblében minden bizodalmatlanságot; mint a dolgok most álmák, fájdalom,