Fenyő István szerk.: Eötvös József kiadatlan írásai. 1846. május–1848. február (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)

Cikkek, tanulmányok

nem ritkaság) az jövő tavaszkor, aprilben például, mikor a felnőtt vetés az elválasztó barázdákat még el nem takarta, menjen fel valami dombra, honnan egy vagy más falu úrbéri földei meglátszanak, s az eldarabohságot képben láthatja maga előtt. Tíz hold (ennyi jut középszámításunk szerint egy negyed telkes gazdának, szántóföldet, rétet s legelőt összevéve), tíz hold nem nagybirtok. Azonban földünk termékenysége mellett egy munkás család elélhet ebből is, leróhatja a rá kivetett adót, s takarékosság mellett elkerülheti a szükséget, mi a mun'kás osztályoknak legfőbb s ritkán elért fényűzése. Ha e tíz hold háza körül fekszik, ha azt önbelátása szerint használhatja, rétjét takarmányveteményekkel pótolva, legelőnek csak éppen annyit hagyva, menynyit saját marhája megkíván; ha az egész család minden percet, mely egyéb foglalatosságaiból fennmarad, földének mívelésére s javítására használja, még egyszer mondjuk, az ily paTasztcsalád, nem kényelmesen, de legalább aránylag oly jólétben élhetne, minőt most még az egész telkes gazdánál sem találunk. Úrbéri viszonyaink nem engedik, hogy ez így lehessen. A negyed telkes jobbágyot illető 10 hold kiadatik öt darabban. Szántóföldei három nyomásra osztva; a rét meghatározott mennyiségben, külön szántóföldeitől, így szinte a legelő, az utóbbi, főkép vízjárta határokban, néha két-három darabban. Parányi birtokának egyes töredékei a legnagyobb távolyságokban fekszenek egymástól. Elfárad, míg odaér, s napi munkáját megkezdheti. S vajon folytathat-e ily viszonyok között célszerű gazdaságot? Mit tegyen? Vajon célszerűen cselekszik-e, ha ily viszonyok között marhát tart? — Lapjaink olvasói talán rendkívülinek fogják találni, 'hogy figyehnőket ily kérdésekkel foglaljuk el. Nekünk úgy látszik, hogy az helyzetünkben fontosabb, mint akár Prdtehard ügye, akár a spanyol házasságok kérdése. Vajon a negyed telkes jobbágy tartson-e igás marhát, vagy nem? Kétségenkívül azt fogjátok mondani, tartson marhát; hisz miképp használhatná egyébiránt rétjét s legelőjét, melyet földesura azért adott, mikint szolgálná le úri tartozását, melyre ha saját vétke miatt (mint ez esetiben, ha marhákat tartani nem akarna) nyilván elégtelen, telkétől elmozdittatik, s végre mire vetné ki a nemes vármegye adóját, melynek nagyobb része, a magyar nemzetgazdászati elv szerint: „Onus non inhaeret fundo" a marhát terheli. A negyed telkes gazdának tehát marhát kell tartani; de tekintetbe vettétek-e, hogy helyzetében hacsak két ökröcskét tartana is, azokat az egész éven át saját gazdaságában nem hasznáthatja. Ha a négy hold földet, melyet őszi s tavaszi nyomásában évenkint megmunkál, háromszor szántja, szánt 12 holdat Tegyük fel, hogy minden hold szántására 2 napra volna szüksége, habár mindenki tudja, Ici a gazdasághoz csak legkisebbé ért, hogy egy ekés — főképp ha magának szánt — 1 holdat egy nap alatt könnyen megszánthat