Fenyő István szerk.: Eötvös József kiadatlan írásai. 1846. május–1848. február (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)

Cikkek, tanulmányok

A negyed telkes gazdának e szerint szüksége leend szántásra legfelebb 24 munkanap. Tegyük fel, hogy szénája behordására s földeinek trágyázására szinte 24 napra volna szüksége; mi ismét sokkal több, mint tapasztalás szerint felvehetnénk, ökreit saját gazdaságában 48 napig fogja dolgoztatni, vajon célszerű-e, hogy e munka teljesítésére ökröket tartson, melyeknek megszerzése összes pénztőkéjét felemészti, mikért sokszor adósságba veri magát, mik miatt, ha megszerzé, a megye által azonnal nagyobb teher alá vettetik? Jobbágyainknak ezen osztálya (s mily számos ezen osztály!) oly helyzetben van, mely alatt a legnagyobb szorgalom s takarékosság mellett is, gazdaságának célszerű folytatására nem képes. S ugyan van-e valami egyéb viszonyaiban, mi őt e szorgalomra serkentené? A robot és úri munka egymaga nem a tunyaságnak iskolája-e már? És ha a jobbágynak helyzetét áttekintjük, nem látjuk-e, mikint mindazon eszközök, mik által szorgalma elfojtathatik, felhasználtattak, és semmi olyan, mi őt iparkodásra buzdíthatná? — A köz- és földesiíri terhek mind az iparkodét terhelik. A megye — quia onus non inhaeret fundo — ingóságait s egyszóval minden iparát a 'legnagyobb adó alá veti. A földesúr annyival több kilenced- s tizedet szed parasztjaitól, minél szorgalmasban mívelik föjdeiket. Csaknem mintha a szorgalom büntetésre tartatnék érdemesnek e hazában. Földmívelésünk — legalább annak azon része, melyre figyelmünket jelenleg kiterjesztjük, azaz: az úrbéri földek mívelése — a lehetőségig legnyomorúbb állapotban pang. Egy kis számolás után meggyőződhetünk, mikint a negyed telkes jobbágy földéből el nem élhet, s így valóságos proletárius, s ki tagadhatja, mikint mindezt űrbéri viszonyainknak köszönhetjük? A pauperizmusnak még két okát hoztuk fel: a tőkék és hitel hiányát s a tudatlanságot. Szükséges-e, hogy miután jobbágyaink nyomorult helyzetét — úgy hisszük, elég világosan — bebizonyítottuk, az elszegényedés e két tényezőinek hazánlkbani létezését hosszasan bizonyítgassuk? Ti, kik panglossi lelkesüléssel a magyar földmívelőnek helyzetét oly virágozónak festitek, menjetek ki faluinkra, s mondjátok: a gazdaság célszerű folytatására szükséges tőkét akár marhában, akár szükség esetére eltett termesztményekben, hányadik parasztházban találtatok? Egy rossz, néha egy középszerű termés, egy marhadög, mely jármos ökreit elragadta, örökre tönkre teszi vagyonosabb parasztjainkat is, kik ha kölcsönre szorulnak, azt csak a legembertelenebb uzsora, 100, sokszor 200 s még több percent évi kamat mellett találhatnak. Menjetek ez élkorcsosodott, elbénult s elidomtalanodott faj közé, miknek föFdmívelőinket nevezni jónak láttátok, s mondjátok, azon tudatlanság, mely közötte létezik, s melynek megszüntetésére ti legalább