Fenyő István szerk.: Eötvös József kiadatlan írásai. 1846. május–1848. február (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)
Cikkek, tanulmányok
állandó emlékkel örökíteni a nevet, melynek csak nemrég örömünnepet kívánt szentelni; azonban legyünk meggyőződve, miképp annak, ki egész erejét e hon felvirágozásának szentelé, mékó emléket csak akkor emelhetünk, ha az általa megkezdett munkán ernyedetlenül tovább dolgozunk, s e hazát azzá tesszük, mivé azt emelni életének legforróbb óhajtása volt. — ö vala az, ki a haladás ösvényén e nemzet első lépéseit vezérlé, tartsuk fel emlékét azáltal, hogy a kijelölt ösvényen az atya méltó utódjának vezérlete alatt tovább haladunk; csa'k igy felelhetünk meg várakozásának — * * * A NYOMOR ÊS ÓVSZEREI L Az országot szomorú hírek töltik el. Felső vidékeinken éhség uralkodik, áldott rónaságunk szükségben él, s a tengerpart felől szomorú szózatok hangzanak hozzánk, mikint a nyomor legmagasabb fokára emelkedett ott is. E haza, mely Kánaán földnek neveztetett, most egyszerre tapasztalja, mikint elhíresztelt bősége azon álmok közé tartozik, melyekiben a hosszú sötétség között, mely alatt pangónk, ringatók magunkat; s miután e tapasztalás nem rendkívüli csapások következtében, hanem oly évben szereztetett, melynek termése csaknem középszerűnek nevezhető, miután második éve, hogy e hazában éhezők jajgatásai hatnak füleinkhez, a gondolkozók át kezdik látni, mákint csak a sajtónak kissé nagyobb élénkségére volna szükség, hogy az állapot, melybe ez ország hegyes vidékein hazánk népe jutott, Irlandot tüntesse szemünk elébe. E pillanatot a B, P. Hiradó arra használja, hogy 518. számában megmutassa, mikint a magyar földmívelő osztálynak sorsa csaknem irigylésre méltó. Voltaire Candide-ja nem lévén tudtunkra magyarra fordítva, a B. P. Hiradó, midőn Pangloss tanár úrnak szerepét magára vállalá, köztünk, jámbor magyarok között, úgy latsuk, eredetiség dicsőségét akarja kivívni magának. Az eszme, földmivelő osztályaink helyzetét magasztalni oly pillanatban, midőn az országnak majd egész népessége nyomorban él, — legalább éppoly sajátságos, mint midőn Pangloss a földrengéstől elpusztult Lisszabon felett e világot a lehetőleg legjobbnak hirdeté. Mi azonban nem irigyeljük e dicsőséget. A nyomor létezik. Állapotaink magasztalása helyett vizsgáljuk inkább annak okait. A B-P. Hiradó liberálisainknak szemére hányja, hogy a jobbágyok állapotát 'kellettnél sötétebb színekben festik. Válászolhatnók erre, mikint minden e részben talán elkövetett túlzás nem ér fel azzal, mellyel elleneink