Fenyő István szerk.: Eötvös József kiadatlan írásai. 1846. május–1848. február (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)

Cikkek, tanulmányok

NÉHÁNY ŐSZINTE SZÖ Egy rendkívüli tüneménynek vagyunk foVárosunkban az utósó tizennégy nap óta tanúi. Bizonyos pártnak emberei öröm-ragyogó arcokkal járnak 'körül. Ha utcán, kávéházban vagy más közhelyen két konzervatív találkozik, megelégedett mosollyal szorítják egymásnak kezét, s azonnal a nagy, az örvendetes hír hangzik ajkaikon, melyet barát barátnak a legszerencsésebb eseménykint közöl, melyet e párt hazad s szövetséges lapjai diadalmi büszkeséggel hirdetnek, mely, úgy látszik, a legkedvesebb történet. Szabó Pál megszökött. Szabó Pál, kit az ellenzék becsületesnek gondolt, kit K. L. barátjának nevezett, kire egyik legfontosabb vállalatunk kezelése bízatott. — A nemzeti becsület csorbát szenvedett — így szólnak ők —, hitelünk elveszett, az anyagi veszteség felszám íthatatlan, miután a kereskedelmi társaság igazgatója talán oly kötelezéseket rótt a társaságra, miknek kielégítésére minden befizetett pénz elégséges nem leend, minden új, bármi üdvös vállalat megindítása, miután a közbizodalom megingattatott, hosszabb ideig lehetetlenné válik, — de mit árt mindez, hisz Szabó Pál K. L. s az ellenzék egy része által tisztelt barátjának neveztetett, a kereskedelmi társaságnak az ellenzék 'tagjai voltak megindítói. Tizennégy' napig nyugodtan elnéztük e kitöréseket, legyen szabad azon uraknak, ott a másik oldalon, néhány őszinte szóval, amúgy magyarán, megmondani véleményünket. Szabó Pálnak megszökése kétségenkívül csapás vala reánk nézve, csapás, melynél nagyobb egykönnyen nem érhetett volna, s pedig igen természetesen, miután minden, mi által a nemzet 'becsületén a legkisebb csorba ejtetik, mi által a magyar névnek hitele szenved, mi haladásunknak árt, s a kölcsönös bizodalmat, — mely nélkül előrehaladni nem lehet, rontja, szükségképp fájdalmasan érdekli azon pártot, mely saját becsületét a nemzetétől különválasztani nem szokta, mely a magyar név dicsőítését s e haza előbaladását tűzte ki munkálkodásai céljául, azonkívül, mint minden nemzeti vállalatnál, úgy a kereskedelmi társaságnál is az ellenzék férfiad inkább érdekelve lévén, az igazgatónak rosszlelküsége anyagilag is senkinek náloknál inkább kárt nem tehetett. Mégis, higgyék el önök, a hazafiúi fájdalomnak, melyet e pillanatban érezünk, mindez együttvéve, még nem oka. Egy nemzet becsülete egyes, bármi magas helyre állított s címmel felruházott ember tette által csorbát nem szenvedhet, ezt számos tapasztalás mutatja; hitelünk, ha, mint reméljük, a kereskedelmi társaság kötelezéseinek eleget tesz, legfelebb csak pillanatokra szenvedhet, és sokkal férfiasabbaknak hisszük honfitársainkat, hogysem, egyszer csalatva, azonnal minden bizodalmukat elvesztenék. Az anyagi 'kárt is el fogjuk viselni, anélkül, hogy a B.-P. Hiradó sajnálkozásához folyamodnánk, de midőn a megelégedést látjuk, melyet e történet sokakban gerjeszt, midőn a