Fenyő István szerk.: Eötvös József kiadatlan írásai. 1846. május–1848. február (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)

Cikkek, tanulmányok

konzervatív lapokat átnézve, csak kárörömet, csak azon törekvést találjuk, mikint hasznáittathatik a fennforgó eset egy ellenzéki egyén nevének s állásának megrontására, akkor megvalljuk, levertség fogja el lelkünket. — Hát annyira jutottunk, hogy midőn oly dolog történik, melynél, saját felfogásuk szerint is, a nemzet becsületére alig történhetett károsabb, mely által hitelünk, a kölcsönös bizodalom csökkenése által a legüdvösebb vállalatok létesítése nehezíttetik, egy párt, a haza közös érdekeiről megfeledkezve, csak politikai elleneinek veszteségét számolgatja fel, hogy a nyilvánosságnak egyik orgánuma diadalmasan felkiált: hogy miniket itt, ezen az oldalon, nagy szerencsétlenség ért! Voltak más nemzeteik életében is szomorú pillanatok, midőn a hazát érő veszély vagy szerencsétlenség az uralkodó pártok egyike által örömmel nézetett. Nem oly hosszú idő múlt, hogy Franciaországban volt párt, mely elleneinek minden győzelmét csaknem diadali örömmel fogadá. És csakugyan oly nagy-e a győzelem, melyet önök, a kereskedelmi társaság kára által, az ellenzék férfiai felett 'kivívtak? Csalódtunk Szabó Pálban. — Néhányan közülünk tisztelt barátuknak nevezték őt, a legnagyobb rész bizodalommal viseltetett iránta ittlétének végső napjáig. Ez reánk nézve kétségenkivül szomorú, de nem oly leverő csapás, minőnek önök talán képzetik. Szabó Pál esete nem az első, hol oly emberek, kik teljes bizodalma unkát bírták, azt aljas haszonvágyból megcsalták, s mi meg nem semmisültünk azért, s vajon mi más van e történetben, mi az ellenzéket — mint olyat — e haza többi lakóinál inkább érdekelhetné. „A történetnek egész felelőssége az ellenzéket illeti" — szólnak önök. „Szabó az ellenzék vezére volt, az ellenzéknek köszönhetjük a társaság veszteségeit." önök kedves szó járása szerint: konstatírozzuk kissé a helyzeteket. Talán zárt testület volt a kereskedelmi társaság, melynek részvényeiül csak az ellenzék tagjai vétettek fel? Ments meg isten. A B-P. Hiradó 480. számában elbeszéld: mikint sietett tehetségeihez képest járulni e társulat megalapításához; hogy tisztán az ellenzék pártérdekeinek előmozdítása tüzetett ki e társulat feladatául, azt szinte nem lehet állítani, másképp a B-P. Híradó emberei, legyőzve az indítványozó személyességi s politikai elvei iránti ellenszenvüket, nemigen bánhatták volna, ha késlekedések miatt az ügy maga szenvedett volna is; de ha a kereskedelmi társaságba lépni minden konzervatívnek szabadságában állott, ha e társaság célja olyan vala, melynek elősegítését hazafiúi kötelességöknek tárták, s a társaság e célnak csak azért nem felelt meg: mert dolgainak vezérletében főszerepet játszott a politikai rokonszenv, és így szakhoz nem értő ábrándozó emberek túlnyomó befolyást gyakoroltak; ugyan a konzervatív párt, azon befolyást, melyet magának a kereskedelmi társaság dolgainak vezetésébe szerezni csak tőle függött — mert hisz mi örömmel láttuk volna, ha e közhasznú vállalatban minél több konzervatív társakat számolhatóak —, mondom