Fenyő István szerk.: Eötvös József kiadatlan írásai. 1846. május–1848. február (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)

Cikkek, tanulmányok

politikus párt a tért, (melyet elfoglal, ritkán választhatja szabadon, nincs mit bámulni, ha küszködés között olyasra szoríttatik, melyet később hibásnak tapasztal, de mivel ezt semmi józan ember kétségbe nem veheti, avval, hogy eddigi fáradságainak eredménye csekély volt, a pártot kell-e vádolni; s mivel a tények egészen ellenkezőt bizonyítanak, az egész világ előtt ismert dolgok elferdítéséhez kell-e folyamodni? — Nem fogunk azon egyes hamis állítások cáfolatába ereszkedni, melyeket azon néhány valódi konzervatív az ellenzék ellen az Allgem. Ztungban felhozott. Egyesekre megfelelt ugyanazon lapban Pulszky Ferenc barátunk, mások — mint például az: ki öka a városi kérdés elmaradásának? — az érdekelteknek elevenebb emlékezetében vannak, hogysem azokat kénytelenek lennénk ismét felhozni; a házi adó megbukásának érdemét szinte tudja az ország, kinek tulajdonítsa; de, hogy azon tárgynál maradjunk, melynek konzervatívjeink oly rendkívüli fontosságot tulajdonítanak, — a büntető törvénykönyvnél, — ugyan hát ki oka, hogy az egész büntető törvénykönyv a börtönrendezés kérdésétől függesztetett fel? ki oka, hogy miután az egész ország börtöneit egyszerre megváltoztatni nem lehetett, legalább egy jó büntető törvényt s célszerűbb eljárást nem nyertünk utósó országgyűlésünk eredményeiül? — Az ellenzék! — így zajong kctségenkívül az összes konzervatív tábor; — az országgyűlési iratok s naplók azonban ellenkezőt mutatnak. Bennük olvashatja akinek tetszik, mikint az, hogy mindenekelőtt a börtönrendszer vétessék tanácskozás alá, a főrendek konzervatív többségének kivánata vala, mikint a konzervativ többség volt az, mely indáitványba hozá: hogy próbául csak egyr a magányrendszer szerint épült fogház építtessék, s hivatkozunk mindazokra, kik az utósó országgyűlésen részt vettek, vajon nem az ezen indítványból támadt késedelem volt-e a büntető törvénykönyv elmaradásának egyik fő oka? Méltóztassanak ezt tagadni! tagadják azt, hogy minden, mi a nemzetiség s vallásos szabadság mezején történt, a konzervatív párt erőködései ellen küzdetett ki, hogy a pest-budai hidvámtól kezdve az országgyűlési szállásokig minden, mi ujabb időben csak kissé európai színű történt, az ellenzék műve; de míg ezt tagadni nem tudják, az ellenzéknek a haladás körüli érdemei éppoly 'tagadhatatlanok lesznek, mint az, hogy a másik párt részéről e tekintetben szép föltételeknél egyebet nem hallott unk. Menjünk tovább. Második vád, mely az ellenzék ellen emeltetik, az: hogy a szláv fajok magyar elleni ellenségeskedésének ő oka, hogy ő az, mely a korteskedést behozá. Mi e vádak elsejét illeti: e lapok annyiszor szóltak e tárgyról, hogy miután az Allgemeine konzervatívjei semmi ujat, sőt a vádon kivül semmi régit sem hoznak elő, felesleges erre mást jegyezni meg, mint hogy a szláv reakció nem hazánk határaira szorítkozik, s így nem oly valami, mit a magyar ellenzék vigyázatlansága által előidézhetett. De vajon hát azon dolgok közepette, melyek e hazában naponkint történnek, csak az ellenzéket illeti-e a korteskedés vádja? A kortes-