Fenyő István szerk.: Eötvös József kiadatlan írásai. 1846. május–1848. február (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)

Cikkek, tanulmányok

Mert ugyan ki itt e haza közepette azt meri állítani: hogy ha e hon az utósó 20 év alatt az európai míveltség ösvényén előbbre haladt, az ellenzéknek ebben érdeme nincs? Nem mellékes érdemekről szólunk, — de fő, túlnyomó érdemekről. Ki indítványozott minden haladási kérdéseket, ki merte a híres nemesi szabadítéko/kat először megtámadni, ki merte kimondani, hogy a szabad nemzetek soraiba nem tartozunk, míg elbiresztett jogainkban a nemességen kivül senki részt nem vesz? — Távol legyen tőlünk, hogy kérkedni akarjunk. Annak belátására, mikint mi magyarok mindenben hátravagyunk, mikint a törvény előtti egyenlőtlenség s a nemesség adómentessége fenn nem tarthatók többé, csak egy kis száv s valóban nem nagy bölcsesség és tudomány vala szükséges, de ha ma vagyunk azok, kiknek a jelen s utókor e kérdések megindítását köszöni, ha mi vagyunk, kik hosszú fáradság s nem kis önmegtagadással e kérdéseket edddg vezettük: vajon meri-e valaki szemünkre hányni, hogy a haladás mezején nincsen érdemünk? Ismételjük, nem akarunk kérkedni ázon érdemünkkel: hogy hazánkat mi: az ellenzék vezettük először a haladás ösvényére, — hisz az, hogy tehettük, inkább apáinknak szolgál szégyenére, kik a középkori állapotokat nálunk annyi ideig fenntarták, mint magunknak dicsőségünkre. De mivel már az őszinteség koráiban élünk, legyünk őszinték valamennyire, s azon valóságos komzervatívek, kilk az augsburgi Allgemeineben leveleznek, s a B.-P. Hiradó s Nemzeti Újság, s nem bánjuk a P. Ztumg, s ha ugy tetszik a Spiegel és Honderű is, szóval a konzervatív párt minden orgánumai, adják elő nekünk kegyesen azon kérdéseket, melyeket ők iniciáltak. Nem sokat kívánunk; méltóztassanak nekünk csak egyetlen kérdést előmutatni, mely a konzervatív párt által kezdeményezve, bevégeztetett. Ugy hisszük, jobb mód a haladás iránt tett érdemeik bebizonyítására nincs, s e részben még a B.-P. Hiradó vezére sem fogja talán eltiltani szerkesztőjét a nyilatkozástól, ha tudniillik akár ő, akár más valaki e hazában elég szerencsés volna ily kérdést találhatni. A konzervatív lapok hihetőleg nem fognak megfelelni felszólításunknak. A konzervatív pártnak a haladás iránt tett érdemeivel a német közönség előtt kérkedni kényelmesebb, mint nálunk, hol minden párt eddigi eljárása ismertetik; — általános szókötéseknek nehezebb ellentmondani, mintha egyes tények elsorolására kényteleníttetnénék, s úgy hisszük, azon haladási kérdés, melynek inditványozását a ikonzervatíveknek köszönhetjük titokban fog maradni ennek utána, mint mostanig. Mit konzervatívjeink az ellenzéknek szemére hánynak, éppen a felette sok indfcványozás s az, hogy a haladási kérdések az ellenzék által eredménytelen térre állíttattak Nem fogja tagadni senki, hogy annyi kérdés között, mely az ellenzék által újabb időben inditványoztatott, egyes olyanok lehetnek, melyeknek megindítása italán idején nem vok, hogy mások talán hibásan állíttattak fel, szóval, hogy az ellenzék által szinte hibák követtettek el. Miután