Fenyő István szerk.: Eötvös József kiadatlan írásai. 1846. május–1848. február (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)

Cikkek, tanulmányok

Amerika némely közáMományairól, a rabszolgák oktatása büntetés alatt tütatik; felvalágosfiitani a népet: ez a szabadság legerősebb fegyvere. A legdicsőbb forradalom alkotmányok alapítására nem oly biztos eszköz, mint az, melyet jól rendezett népművelési eszközök nyújtanak. Ez eszközök közül egyik igen lényeges az iskolarendszer. Erre fogjuk fordítani a közönség figyelmét. * * * NÉPOKTATÁS ÏL Mindazon okok közt, melyek a politika mezején uralkodó tévtanok kútfonásai, legkárosabb következményekhez vezet a dolgok hibás elnevezése. A tárgy, melyről szólni akarunk, erről bő bizonyságot tesz. Hogy az oktatás s nevelés két különböző dolog, azt, úgy hisszük, napjainkban mindenki éppúgy tudja, mint azt, hogy minden iskola kitunőleg csak oktatási intézetnek tekinthető; mégis a tapasztalás azt mutatja, mikint valahányszor népiskolákról akarunk szólani, mindig a népnevelésről beszélünk. S éppen a fogalmak ezen összezavarása az ok, minélfogva ez oly fontos tárgy sokaknál annyi közönbösségre, sőt ellenszegülésre 'talál, s miszerint maga a törvényhozó, tévedésbe hozatva a név által, törvényeinek elérhetetlen célokat tűz ki. Vegyük például a múlt országgyűlés alatt a népnevelés tárgyában készült kerületi választmány munkálatát. Az egész munkálat, mint első tekintetre mindenki láthatja, a népiskolákról szól, s megás, olvassuk első szakaszát, benne e szavakat fogjuk találni: „a népnevelésnek oda kell irányoztatnia, hogy általa a növendék, mint ember, honpolgár és alattvaló, kellően ki~ képeztessék", azaz az egész munkálat világos ellentétben áll annak első szakaszával, miután mi nem hisszük, hogy az optimisták legnagyobbika komolyan hinné, mikint képzelhető oly elemi iskolai rendszer, mely mellett a növendék, mint ember, honpolgár és alattvaló kellően kiképeztethessék. Már ha semmi a törvényhozónak tekintélyét nem csonkithatja inkább, mint, ha oly célokat vall be, melyeknek elérésére alkalmas eszközöket nem talál: nem volna-e célszerű ez okoknál fogva, ha a népnevelés cime a népoktatás szerényebben hangzó, de valóbb cimévél cseréltetnék fel? — Még sokkal világosabban kitűnik ez, ha meggondoljuk, mikint a népiskolák ügye csak egyedül azáltal vált pártkérdéssé, mert a népoktatás s nevelés eszméi összezavartattak, s hogy nagy részint éppen azért történik oly kevés a népiskolák körül, mert e kérdés mindig mint páitkérdés tárgyaltatik. A népiskoláknak bizonyosan nem az feladása, hogy a bernnök tanított