Fenyő István szerk.: Eötvös József kiadatlan írásai. 1846. május–1848. február (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)

Cikkek, tanulmányok

NÉPOKTATÁSI ÜGY L I. Az időszaki sajtó szövétnek, melynek néha gyújtani kell, de melynek rendes feladata az marad, hogy világítson; így fogtuk fel legalább mi hivatásunkat, s a Pesti Hirlap fő kötelességét abban találta, s fogja keresni mindig, hogy a közvéleményt azon kérdések megoldására előkészítse, melyeket veszély nélkül elihalaszthatóknak nem tartunk többé. Egyik legfőbb, sőt felfogásunk szerint az első helyet foglalja el e kérdések között a közoktatás tárgya. Ideje, hogy figyelmünket arra irányozzuk, annyival inkább, mert utolsó országgyűlésünk ugyan már foglalkozott vele, de annyi teendőink között e legfontosabb ügy háttérbe szoríttatott, s legkitűnőbb férfiaink között nem hibáznak olyanok, kik a népoktatási tárgyat legközelebbi jövőnk teendői közé nem sorozzák. Tjjabb időben, hol a politika mezején a skolasztika egy új neme kezdődött, s tisztán elméleti kérdések felett hosszú szóviták folyta Itatnak, melyeknek semmi képzelhető eredménye nem lehet, azon kérdés is sok komoly tanácskozásra adott alkalmat: az anyagi vagy szellemi érdekek igényelnek-e a törvényhozás részéről több pártolást. Voltak s vannak, kik az elsőbbséget az anyagi érdekeknek, valamint olyanok is, kik a szellemieknek tulajdonítják; s az elsők a népiskolák ügyét olyvalaminek szokták tekinteni, mi nálunk mindaddig nem lehet napirenden, míg anyagi érdekeink tekintetében annyira hátravagyunk. E nézet azon meggyőződésből veszi eredetét, hogy a szellemi érdekek pártolása az anyagi érdekeket háttérbe szorítja, holott éppen ellenkezőleg, a józan ész s tapasztalás egyiránt arra intenek: mikint az anyagi érdekek kifejlődése lehetetlen, ha csak vele egyszersmind a szellemi érdekek nem fejlesztetnek ki. „Gyárókat akarunk — így szóinak az anyagi érdekek emberei — jó közlekedési eszközöket, élénk kereskedést, szóval anyagi jólétet, az iskolák majd maguktól jőnek, ne hagyjuk elvonni figyelmünket a népnevelés ügye által, mely magában jó lehet, de még nincs idején." De ugyan meggon-