Fenyő István szerk.: Eötvös József kiadatlan írásai. 1846. május–1848. február (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)

Cikkek, tanulmányok

dotlták-e ezen urak, mit beszélnek? Ha azon okokat keressük, melyek mdat/t anyagi kifejlődés tekintetében annyira hátravagyunk, kétségenkivül számos olyat fogunk találni, mely az iskolaüggyel semmi összeköttetésben nincs. Jelen vám viszonyaink mellett gyár s kereskedés nem létezhetik, az anyagi jólét kifejlődése lehetetlen, míg e haza összes földje s lakói egy kiváltságos osztály rendelkezése alatt állandanak; de nézzük közelebbről a dolgokat, s meg fogunik győződni, múkint hátramaradásunk minden okai könnyebben mozdájttathatnak el, mint azon egyik legfőbb ok, melyet legritkábban említünk, s mely kétségenkrvül népünk csekély értelmi kifejldődésében kereshető. A törvény sokat tehet az ipar és kereskedés minden ágainak kifejlődésére, de bármikint gondoskodjék is a törvényhozó, hogy a vámszabályok a lehetőségig kedvezően alkottassanak, ez egymaga ipart teremteni nem fog; szükség, hogy a nép az ipar üzésére képes legyen, s ez csak akkor remélhető, ha az értelmi mívekség egy bizonyos fókán áll. Az iparnak fő eszköze az ember, nem anyagi ereje, mely napjainkban erőművek által pótohatik, hanem értelmi tehetségei által. Ha gyárokat akarunk, az, hogy Angliából gőzmozgonyókat hozunk be, még nem elég, nekünk értelmes munkásokra van szükségünk, s népnevelésünk jelen rendszere szerint mikint számoljunk ilyenekre? Talán paradoxonnak látszik, de mi úgy vagyunk meggyőződve, mikint anyagi érdekeink előmozdítására a népoktatásnál biztosabb eszközünk nincs. Minden nemzet egyes emberekből áll, s így egy nemzetnél nem lehet oly rendszert követni, melyet minden egyes embernél károsnak tartanánk; s nem hallottuk soha, hogy valaki gyermekének anyagi jóléte biztosítását abban kereste volna, hogy semmire nem taníttatá. Figyelmessé akartuk tenni olvasóinkat azon befolyásra, melyet az iskolaügy anyagi érdékeink kifejlődésére gyakorolhat, s hogy mennyire ferde azok felfogása, kik azáltal, ha népiskoláinkra több gond fordittatik, anyagi haladásunkat veszélyeztetve gondolják. Hogy azonban e tárgy egész fontossága kitűnjék, szükség azon összeköttetésre is fordítani figyelmünket, melyben a népek alkotmányos állása míveltségük fokával áll. Korunk az alkotmányosság kora. Mi erősen meg vagyunk győződve, hogy azon eszmék, melyek szerint Anglia s Franciaország kormányoztatnak, később-előbb el fognak fogadtatni mindazon nemzetek által, melyekre európai mrveltségünk terjed, de a pillanat, melyben ez történni fog, vagy jobban mondva, melyben ezen eszmék elfogadása a nemzetek jólétét elősegítheti, egészen míveltségöktől függ. Míveltség nélkül a legszebb alkotmány holt betűnél egyéb soha nem lesz, s a legszabadabb elvek szerint szerkesztett charták csak arról tesznek bizonyságot, hogy ismét egy nép szedette rá magát szép szavakkal. A zsarnoknak s arisztokráciáknak hatalma csak a nép tudatlanságán fekszik, míg ezt nem orvosolhatjuk, az uralkodó személyek változhatnak, de szabaddá a nép azért nem lesz, mint