Fenyő István szerk.: Eötvös József kiadatlan írásai. 1846. május–1848. február (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)

Cikkek, tanulmányok

hogy ha városi követeinket jelen állásukban a polgári rend képviselőinek tekinteni nem akarjuk, ha bennök csak zárt testületek 'küldötteit látjuk, miként lehet bizodalmunk aziránt, mit a városok belrendezésére nézve, mint a polgári rend kívánatait s nézeteit élőnkbe terjesztenek? A városok politikai jogai s belső adminisztratív rendezésöknek kérdései nincsenek természetes kapcsolatban, sőt meggyőződésünk, hogy mind a politikai jogok, mind a belrendezés csak úgy fognak célszerűen szabályoztatrni, ha e két kérdés különválasztatik, és sem a politikai szabadság érdekei egy célszerűbb adminisztrációnak, sem ez amannak fel nem áldoztatik. Mi e kérdések célszerű megfejtésének egyedüli lehetőségét azoknak elválasztásában látjuk, s azért újra s újra felszólalunk mellette, annyival inkább, minthogy a nihil de nobis sine nobis elvet, melyet annyiszor magunkénak vallánk, alig sérthetnék inkább, mint ha nem követnénk el mindent, hogy azok, kiket a város bdírendezésének kérdése legközelebbről érdekel, eldöntéséhez hozzájárulhassanak. — * * * VÁROSI ÜGY IX (UTASÍTÁSOK) A számos nehézségek között, melyek egy nemzetet haladása korszakában környékeznek, nincs nagyobb azon általános tévedésnél, miszerint sokan azt hiszik: hogy midőn új célszerűbb institutiők után törekszenek, egyszersmind mindazt megtarthatják, mit je'en helyzetökben üdvösnek, célszerűnek gondolnak. Ki a magánéletiben ekként okoskodnék, azt legszelídebb kifejezéssel ábrándozónak mondanók; a politika mezején, hol egy rész sokszor követeléseinél csak óhajtásait veszi számba, s másik rész való helyett Ígéretekkel fizet, nem ril'ka ily dolog. A tapasztalás mutatja, miként népszerűséget talán semmi által sem lehet inkább szerezni, mint ha Svájcban az ország külső hatalmának kiterjesztését s a kantonális szuverenitás épségben tartását egyszerre java Hja valaki; vagy máshol oly szerkezetet igér, mely mellett a mostani is megmarad, s mégis minden új lesz, mely mellett mindenki nyer és senki sem vészit, melyben egyszóval azon institutiők, melyek Krisztus születése óta a szabadság védelmére alkottattak, mind föl lesznek találhatók. A politikának ezen neme egyesekre nézve talán megteremtheti gyümölcseit; nemzetékre nézve azonban mindig káros. Ha haladni akarunk, szükség nemcsak aziránt, mi haladásunk által nyerni akarunk, tisztában lenni magunkkal, hanem aziránt is, mit és mennyit akarunk áldozni e nyereségért, s ez az, mire olvasóinkat figyelmesekké tenni minden egyes esetben mindig kötelességünknek fogjuk tartani. Ily eset fordul elő a városi kérdésnél -is.