Fenyő István szerk.: Eötvös József kiadatlan írásai. 1846. május–1848. február (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)

Cikkek, tanulmányok

Előadtuk nézeteinket a kétfokú választás körül, és sokkal inkább bízunk e nemzet józanságában és alkotmányos szellemében, mint bogy meg nem volnánk győződve, miként a városok politikai jogai bizonyára nem a kétfókú választás elvére fognak alapíttatni. Egy van, mi e részben 'bennünk némi aggodalmakat gerjeszthetne, s ez azon előítélet, mely sokaknál az utasítási rendszer célszerűsége iránt létezik. Az utasítási rendszer és a kétfokú választás egymást föltételező fogalmak; s lehetetlen, hogy aki a városi követekre nézve utasítást kíván, a dolgok nyugodt megfontolása után utoljára át nem látná, hogy e kívánat csak a kétfokú választás elfogadása mellett létesíthető. Jól tudjuk, lesznek, kik ezen állításunkban paradoxont látnak. Legyen szabad annak támogatására némelyeket elmondanunk. Az utasítás adási jog csak azt illetheti, ki a képviseleti joggal bír, s ennélfogva a követet választja. Ez oly tétel, melynek helyességét kétségbevonni nem lehet. Engedelmet, csalódtunk. E tétel kétségbevehet étlen a világ más alkotmányos országaiban; a magyar éghajlat alatt azonban az eszmék néha különös formában teremnek, s minthogy mind a kormányjavaslat, mind azon munkálatok, melyek a városok rendezése iránt mások által készíttettek, éppen ellenkező nézetből indultak ki, s a választást és az utasítás adását különböző testületekre bízták, olvasóink nem vehetik rossz néven, ha egy, magában egészen világos dolog bebizonyításával fárasztjuk türelmét, s elmondjuk, miért nem illethet az utasítás adási jog mást, mint azokat, kiknek a törvény a választási jogot adta? A válasz igen egyszerű. Úgy vagyunk meggyőződve, hogy az alkotmányos élet mezején nincs kérdés, mely a válar.ztói jog mikénti rendezésénél fontosabb volna. E részben nézetünk talán nem talál ellent mondásra; legalább az élénkség, melyet, valahányszor a választói képesség terjesztése vagy megszorítása tanácskozás alá vétetik, tapasztalunk, arra látszik mutatni, hogy e kérdésnek fontossága nálunk is méltányoltatik. — S miért annyira fontos a választói jogok kiterjesztése? Azért, mivel a választó, midőn szavaz, nemcsak emberek, hanem elvek között határoz; s midőn egy oly követet küld az országgyűlésre, kinek politikai hitvallását ismeri, egyszersmind lényegesen arra munkál, hogy a törvényhozásnál egy vagy más véleményszinezet többségre jusson. — A választó, midőn választ, egyszersmind a törvényhozásra gyakorol befolyást, s ez az, mi a választói jog politikai fontosságát képezi. — Már képzeljük, hogy a követ, utasításokkal lekötve, nem saját meggyőződését, hanem azok parancsait fogja követni, kik őt utasítással ellátják, s választóitól egy külön testületet képeznek, vajon mi politikai fontossága marad még a választásnak? A választó egész hatásköre ily viszonyok közt arra szorí'ttatrk, hogy a hangot választja meg, mellyel