Fenyő István szerk.: Eötvös József kiadatlan írásai. 1846. május–1848. február (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)

Cikkek, tanulmányok

Számos eset van, melyben az örökváltság a jobbágyok előítéletein szenvedett hajótörést, s számos eset fog előfordulni mindig, míg a jobbágy s földesura jelen viszonyainkban maradnak. Politikai jogoktól megfosztott osztályok, olyanok irányában, kik ily jogokkal bírnak, csak a legnagyobb óvatosság által vádebnezik magokat, s bennök a status quo mindig féltékeny őrökre talál, azon egyszerű oknál fogva, mert a változásoknál he yzetök megjavulását nem várják. Mit e részben eddig tapasztaltunk, azt fogjuk tapasztalni ezentúl; s a permissiv törvénynek az örökváltság előidézésére mindig csak felette korlátolt leend befolyása. Sokan osztják e nézeteket s átlátják, hogy ha sikert akarunk, a jelen engedő törvényt parancsoló val kell fölcserélnünk. Csak az nem egyezik meg nézeteikkel, hogy az örökvákság az ország segedelmével történjék. Vétessenek föl a jelen úrbéri tartozások pénzértékben. Az ily módon megbecsült földesúri tartozás tőkésíttessék. s a jobbágy fizesse le ezen tőkét vagy egyszerre, vagy több részletekben, s ha ezt sem tehetné, fizesse a kilenced s úrbéri munka helyett a meghatározott megváltási ősziéinek kamatait. Ezáltal a földesúr s jobbágy közötti viszony adóssági viszonnyá változik, s az úrbéri kapcsolatok azonnal megszűnnek. Többször hallottuk e tervet, s van utasítás is. melybe az fölvétetett. De vajon bővebb megfontolás után ki nem látja át annak kiviheclenségét? — Az örökváltság kérdése azok közé tartozik, melyekről mindenki saját vidéke szempontjából ítél, s kétségenkívül vannak megyék, hol ezen indítvány talán kivihetőnek fogna találtatni. Hol a munkának ára nagy, ott az úrbéri munkák megszűnvén, a jobbágynak bő kerosetforrás nyílik, melyből nemcsak a megváltási öszlet kamatait, hanem idővel és szorgalommal magát ezen öszletet is megszerezheti; de nincsenek-e számos vidékek, melyekről ezt nem mondhatjuk, melyekben a munka nem kerestetik, s a jobbágy a ráeső évenkénti pénzbeli tartozást legjobb akarattal sem róhatna le? S ily vidékekben, a munkának pénzre való átváltoztatása hová vezetne? Mihelyt a törvény az úrbéri tartozásoknak pénzbem lerovását parancsolja, a jelen úrbéri viszonyok árendáüs viszonyokká változnak. A törvény a földesúrnak jogait nem hagyhatja sanctio nélkül. Szükség, hogy meghatároztassék: miként a földesúr az őt minden jobbágyától évenként illető tartozást ugyanazon eszközökkel hajthatja be, melyekkel más adósai ellen élhet; s ez csak oda vezethet, hogy a földesúr vagy a törvény által biztosított jogairól lemondani, vagy azokat executiők által sikereslteni kényteleníttetnék, miáltal nemcsak a földesúr maga jobbágyai előtt gyűlölség tárgyává válnék, de a jobbágyókra nézve is a jelennél sokkal rosszabb állapot idéztetnék elő. — Ki önmagát ámítani nem akarja, könnyen beláthatja, hogy az örökváltság hazánk igen sok vidékében a jobbágyok önereje által nem eszközölhető, ki tehát annak szükségéről meggyőződött, az józanul nem ellenezheti, hogy az, az egyetlen lehető módon, azaz úgy eszközöl-