Fenyő István szerk.: Eötvös József kiadatlan írásai. 1846. május–1848. február (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)

Cikkek, tanulmányok

tessék, hogy az összes megváltási ősziednek egy része az ország által vállaltassék el. Vannak, kik a megváltást azáltal akarják könnyíteni, hogy annak egy része földben történjék. Okoskodásuk helyessége ellen nincs kifogásunk. Áll az, hogy a jobbágy nem főidéből, hanem annak jövedelmeiből él, hogy tehát miután most termésének egy kilencedét, hetedét vagy éppen ötödét fizeti urának, helyzete rosszabbá nem válik, midőn tőle ez évenkénti teher megváltásául magának a földnek kilenced-, heted- vagy ötödrésze vétetik el. Elismerjük, mindez jó s helyes lehet elméletiben, csak azt hisszük, hogy kik ily intézkedést javasolnak, azok nem ismerik népünket, nem tapasztalták a féltékenységet, mellyel mezei gazdáink minden talaplatnyá földhez ragaszkodnak. Ki a nép között megfordult, e dologról bizonyosan másképp fog ítélni, s tudja, hogy egyes igen ritka esetet kivéve, nincs semmi, mi állal földmívelő osztályaink között több elégedetlenség, sőt talán tettleges ellenszegülés idéztethetnék elő, mint ha a jobbágytól, örökváltsága fejében, földének bármi csekély része vétetnék el. Ezek szerint nem ál senkinek hatalmában, előre meghatározni a módot, mi szerint az örökváltság hazánkban eszközöltetni fog. A viszonyok tökéletes ismerete nélkül e tisztán gyakorlati kérdésben kivihető javaslatot nem tehet senki, s mi ezt, még egyszer mondjuk, csak törvényhozásunktól várjuk. Annyi azonban bizonyos, hogy valamint jelen permissiv törvényeinktől nagy eredményeket nem várhatunk, úgy az örökváltság az ország nagyobb részében csak úgy sikerülhet, ha ahhoz a közállomány tettlegesen segédkezeket nyújt. A földbeni megváltást mi oly intézkedésnek tartjuk, mely érdekegység helyett csak maradandó 'keserűséget idézne elő, s mit ennélfogva tehetségünk szerint ellenezni kötelességünknek tartjuk. Az örökváltság kérdése szoros kapcsolatiban van az adó kérdésével. Erről azonban külön számiban. — * * * TEENDŐINK XVL (ADO) Sokszor mondatott már, hogy az örökváltság kérdése az adó kérdésével válhatlan kapcsolatban áll, s ki önmagát ámítani nem akarja, át fogja látni ez állítás helyességét. Az örökváltság nem egyéb, mint az adásvevésnek egy neme. Az úrbéri birtoknak jelenleg két tulajdonosa van. Az úrbéri teleknek — vagy helyesebben szólva jövedelmeinek — egy része a jobbágyé, a másik, mint kilenced, tized s az úrbéri földön tartort marha munkájának egy része, a földesurat illeti, s ez az, mit a jobbágy egy