Fenyő István szerk.: Eötvös József kiadatlan írásai. 1846. május–1848. február (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)
Cikkek, tanulmányok
s ezért részünkről az ország különböző vidékei állapotának ismeretével nem bírván, a létező indítványókat egy újjal szaporítani nem akarjuk, azt hisszük, hogy az eddig történt indítványok között vannak olyanok, melyekről bízvást elmondhatjuk, hogy az örökvákság kérdése ily módon célszerűen nem oldathatik meg, s csak a kérdésnek ezen negatív részére nézve akarunk szólni a jelen alkalommal. Vannak, kik azt hiszik: hogy legcélszerűbb, ha az örökváltság eszközlése az érdeklett felek szabad akaratára bízatik. Mind ezek, mind mások is, kik legalább a földesurakra nézve kényszerítő törvényt óhajtanak, nem tartják szükségesnek, hogy az örökváltság a közállomány különös segedelmével történjék, s a megvákási öszletnek egy része — mint az a badeni hercegségben történt — az ország által fizettessék. Végre vannak — s a nemesség között talán számosan — kik az örökváltság elősegítésére célszerűnek gondolják, ha az úrbéri tartozások fejében a jobb ágy telkeknek egy része a földesúrnak adatik át, miáltal a dolgot tisztán elméletileg tekintve senkin jogsértés, sőt valóságos kár nem követtetnék el, miután ha a jobbágy évenkénti tartozásainak tőkéjét földben lefizetné, évenkénti jövedelmei, melyekből él, azért kisebbekké nem válnának. Tekintetbe véve országunk helyzetét s főképp földmívelő osztályaink nézeteit — miket e kérdésnél szemünk elől vesztenünk nem szabad, mi úgy vagyunk meggyőződve, hogy az örökváltság az elősorolt módokon nem eszközölhető. Hogy az örökváltság az országra nézve valóban üdvös eredményekhez vezessen, szükség ó/ra/ónosnak lennie. Neinzetgazdászatii tekintetben minden egyes határ, hol az örökváltság megtörtént, nyereség. Minden hold s egyes földmívelő, kiről az úrbér bilincsei levétettek, növeli az ország produktív erejét, s ennyiben öivendetes. De ha a dolgokat magasabb politikai szempontból tekintjük, akkor annak, ha egyes községek magokat az úri hatóság alól kiváltják, kevesebb okunk van örülni, mint azt sokan közülünk eddig tették. Felfogásunk szerint, ha az eddig követett ösvényen tovább haladunk, s permissiv töivényeink mellett minden vagyonosabb község lassanként megváltotta magát, azoknak helyzete, kik ezt bármi óiknál fogva nem tehették, tetemesen rosszabbá válik. Az úrbéri kötelékek, mivel kevesebbekre nehezednek, még elviselhetetlénebbeknek fognak látszani, s mi nem hisszük, hogy az országnak érdekében feküdjék oly állapot előidézése, mely bármi jogszerű s törvényes legyen, milliók által nem tartatik annak; s azért az örök váltságot csak úgy tartjuk valóban kívánatosnak, ha az az egész országra kiterjed. — Hogy erre permissiv törvények mellett nem számolhatunk, igen világos. Ki a csekély sikernek okát, melyet az örökváltság iránt hozott permissiv törvény eddig előidézett, kizárólag a földesurak rossz akaratának tulajdonítja, rendkívül csalatkozik
