Fenyő István szerk.: Eötvös József kiadatlan írásai. 1846. május–1848. február (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)

Cikkek, tanulmányok

minél bizonyosabb, hogy időnyerés végett több ily törvényszékek alakíttatván, ítéleteikben összhangzás nem létezhetik, és sok baj s fáradság után a közmegnyugvás hedyett, mely az indítvány által céloztatott, csak a birói tekintélynek csonkítása leend az eredmény, melyet vele elérünk. A követelők kármentesítésére nézve. Ha az, ki valamely jószágra igényeket formál, rövid per útján azt érheti el, mire elébb ötven-hatvan évi perlekedésre vala szüksége, azaz ha a bevallási tőke s a beruházások lefizetése után birtokba juthat, ez, mint az előbbi pontban láttuk, felette terhes a jelen birtokosra nézve. A másik terv, mely szerint a követelő csak úgy juthat ősi birtokához, ha annak egész jelen becsét lefizeti, csaknem tréfás ötlet, miután ezen terv elfogadtatván, a követelő pere által csak azon jogot nyeri: hogy eldőded jószágát pénzért visszavásárolhassa, mk, ha annak egész becsét lefizetni képes, legtöbb esetben per nélkül is elérhetett volna. Marad a harmadik indítvány, ti. az, mely szerint az előforduló esetekbe az egyik vagy a másik fél kármentesírtetik, s az ennek fejében vagy a követellő, vagy a jelen birtokos által fizetendő öszlet a bíró által határoztatik meg. — Az Önkényt, melyhez ez vezetne, a függést, melybe általa e hon minden polgárai a bírák irányában jutnának, leírni felesleges. Részünkről el merjük mondani, hogy ezen esetben, a civilizált világgal ellentétben, nálunk a birtok a függetlenséget csaknem kizárná, s hogy ily viszonyok között alig bámulhatnók, ha valaki politikai jogok gyakorlatának feltételéül azt indítványozná, hogy az ily jogokkal felruházandó semmi fekvő birtokot ne birjon s ne követeljen, miután minden többieknek léte egészen a bírák jóakaratától függ. Mindezen indítványok részint nem vezetnek célhoz, részint új, a létezőknél még nagyobb bajokat idéznek elé. Minthogy tehát, mint mondtuk, minden birtokviszonyaink megvákoztatására tett indítvány csak annyiban elfogadható, •mennyiben a cél, melyet magunknak kkűztünk, eléretik, mi mindezen indítványokhoz részünkről nem járhatunk, s kinyilatkoztatjuk hogy zavaros helyzetünkből, meggyőződésünk szerint, szabadulni csak úgy lehet: ha az összes földbirtokra — ide értve annak azon részét is, mely jelenleg per alatt áll — az uti possidetis elve állíttatik fel. „De ne sértsük senkinek tulajdonát" így szólnak elleneink; — „a morális kár, mely ily lépésből eredne, nagyobb azon anyagi haszonnál, melyet bktokviszonyarnk rendezéséből várhatnánk." — Fordítsuk a kérdés ezen oldalára figyelmünket, nézzük, mily tulajdon az, melytől indítványunk által egyesek megfosztatnak, vizsgáljuk meg, csakugyan oly valamit kívánunk-e törvényhozásunktól, mi által az a jogszerűség ösvényéről eltér? De ezekről közelebbi számunkban. — * * *