Fenyő István szerk.: Eötvös József kiadatlan írásai. 1846. május–1848. február (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)
Cikkek, tanulmányok
mihelyt a törvény az ősiségét eltörölte, új pert 'kezdeni nem szabad, de hogy a megkezdett perek eddigi helyzetökben fenntartatnak, nem egyéb, mintha a törvényhozás nrándenkit perkezdésre szólítana fel. A határidőnek ilynemű rossz következményeit nem tagadhatja senki; de „így szólnak az indítványok barátjai" az ily módon okozott zavar nem tarthat sokáig. — Egy egészen új, sokkal rövidebb eljárás rendeztetik el; különös, csak ezen esetekre rendelt törvényszékek alakíttatnak, s a törvényhozás végre meghatározhatja azon időt is, mely alatt minden pernek szükségképp végződni kell. — Mi ez utóbbit illeti: nem szükség olvasóinkat figyelmesekké tenni, máként minden oly nemű törvényes rendelkezés, mely által a bírónak megparancsolta tik, hogy a pereiknek bizonyos nemét meghatározott idő alatt fejezze be, gyakorlatilag eredménytélen. A csődületi per iránt hozott törvények eléggé bizonyítják ezt, s a tapasztalás mindig azt fogja mutatni, hogy a per kezdésétől az ítélet hozásáig elfolyható időnek meghatározása, legalább a polgári törvénykezés eseteiben, lehetetlen. De engedjük meg ismét, hogy ebben is csalódánk, vajon ha az, ki az ősiség címe alatt jogokat követel, a törvényhozástól ennyi gondoskodásban részesül, a jelen birtokos, nem igényelhet-e .hasonló kíméletet, nem kívánhatja-e, hogy midőn birtokviszonyainkra nézve változások történnek, sorsa a mostaninál rosszabbá ne váljék? s ugyan hová vezetnek az indítványok? A törvény útja tetemesen megrövidíttetik. De megfeledkezhetünk-e a dolgok mostani állásáról. Ki a jelen pillanatban birtokot szerez, tudja, hogy azt teljes biztossággal sajátjának nem mondhatja. Hogy birtokában perrel megtámad tátik, a lehetőségek közé tartozik, melyekre számolnia kell. S a vevő miért nem ijed vissza e lehetőségtől? Felelet: azért nem, mert tudja, hogy a per, mellyel birtokában megtámad tatba tik, oly hosszú, hogy annak 'kimenetelét elérni nem fogja, s hogy valószínűleg utódainak is, mielőtt a pernek vége szakad, alkalmuk leend elleneikkel megegyezni. Pereink hosszúsága bizonyos tekintetekben botrányos, de tagadhatatlan az is, miként éppen pereink hosszúsága birtokviszonyaink bizonytalanságának némi mérsékletéül szolgál, s tagadhatatlan, hogy ha a törvényhozás ezen állapotot rögtön megváltoztatná, igen sok esetben a jelen birtokost oly előnyöktől fosztaná meg, melyekre az számolt, s melyek nélkül soha jószágszerzésre értekét nem fordította volna. Az eljárásnak megváltoztatása szintúgy jogokat sért, mint ha az ősiség egyszerre eltöröltetnék, csakhogy ez esetben a sértett fél nem a jogkövetelő, hanem a birtokos. Szint' azt mondhatjuk azon esetről is, ha a kérdéses perekben az ítélelhozás a rendes törvényszékek helyett különös, e célra alakított bíróságokra bizatik. Senki sem fog annak igazságában megnyugodni, ki magát ily módon hozott bírói ítélet áítal sértve érzendi. Mint minden kivételi bíróság, mint hajdan a commissio neoaquistica, úgy a " birtoknak ezen új statáriuma sohasem fog azon tekintéllyel bírni, mellyel ily tág körrel felruházott bírónak bírnia kellene, s az ellene emelt panaszok annál igazságosabbaknak látszandanak.
