Fenyő István szerk.: Eötvös József kiadatlan írásai. 1846. május–1848. február (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)

Cikkek, tanulmányok

akarja — érdekében áll, jogai iránt tisztában maradni; mi csak úgy lehetséges, ha minden jószág azoknak kezében marad, kükre az adomány kiterjed, s a koronának öröködése a jószágoknak üj meg új kezekbe való átbocsátása által zavarba nem hozatik. A birtokos, midőn jószágát eladja, nem tulajdon-, hanem csak birtokjogáról rendelkezik, erre nézve is csak korlátolt hatalommal; minthogy a közállománynak — mint mondtuk, azon célból, hogy saját jogai iránt tisztábban maradjon — érdekében állván, hogy az egyes jószágok azon kezekben maradjanak, melyekre adományoztattak, mennyire lehet, könynyitenie kelle ez ösvényt, melyen az elidegenítőnek utódai a birtokok visszaszerzését keresik. Ha e birtokviszonyokat — melyek minden birtok bizonytalanságához vezetnék — változtatni akarjuk, két szempont igényid ezek szerint figyelmünket. Először: a közállománynak — vagy maradjunk a fölvett kifejezésnél — a koronának minden földbirtokban rejlő jogai, melyek az egész rendszernek alapját képezik. Másodszor: azon jogok, melyeket valamely jószág elidegenitése után, az örökösök annak visszaszerzésére fenntartottak, s melyeket a közállománynak mindaddig pártolnia kell, míg saját öröködési jogaihoz ragaszkodik. Mi az elsőt, ti, a koronának öröködési jogait illeti, nincs semmi nehézség. Birtokviszonyaink, mint általán véve csaknem minden institutióink, hadi rendszerünkből folytak ki. Ha most. miután e rendszer egészen megváltozott, miután a korona öröködési jogai, részint királyaink által, kik a 16. és 17. századiban számos, mindkét ágra szóló adományozásokat tettek, részint bírói ítéletek következtésében [sic! következtében] zavarba hozattak, a közállomány jónak látja jövedelmének ezen kátforrását mással cserélni fel, senki ebben jogsértést keresni nr-m fog. Az ügynevezett fiscalitás már természete szerint a közjövedekneknek oly bizonytalan forrása, bírói ítéletek, melyek praejudiciumokká váltak, annyit tettek annak megapasztására, hogy ily lépés a közállomány részéről csak üdvösnek tekinthető, s jogszerűsége csak azon egy föltételtől függ: hogy a közállománynak új jövedelme, mellyel a koronaöröködésnek jövedelmi pótoltatnak, mint teher, azon birtok által viseltessék, mely a korona öröködési jogától felszabadítitatik. A fiscalitás megszüntetésére csak törvény szükséges. Nagyobb a nehézség, midőn birtokviszonyaink kor igényelte változásainál azon egyesek jogaival találkozunk, melyek jelen birtokrendszerünkön alapszanak. — Jog, főképpen oly jog, melyet még per útján keresnünk kell, felfogásunk szerint nem áll ugyan egy soron azon tulajdonnal, melynek már birtokában vagyunk; azonban nem szenved kétséget, hogy ez is a tulajdonnak egy nemét képezi, melyet, amennyiben a törvényhozás egyéb céljai engedik, tisztelnünk kell, s ez az ok, minélfogva mindazok, kik az ősiség eltörlésének szükségéről