Fenyő István szerk.: Eötvös József kiadatlan írásai. 1846. május–1848. február (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)

Cikkek, tanulmányok

meggyőződtök, módokat ikerestek, melyek által e nagy változás minden jogsértés nélkül történhetnék. Mi valamint ezen törekvésnek méltányosságát átlátjuk, úgy készek vagyunk mindent elfogadni, mi által egyes, bármi gyönge alapokon nyugvó jogok biztosíttathatnak, azon egy kikötéssel mindazonáltal, hogy midőn egyesek jogai felett őrködünk, a közállomány magasabb feladatait ne tévesszük szemeink elől, s az ősiség megszüntetésére oly módokat ne ajánljunk, melyek által régi bajainktól nemcsak nem szabadulunk, sőt újaknak tétetünk ki; s mi őszintén megvalljuk, hogy azon módok közül, melyek eddig inditványoztattak, egyet sem ismerünk, mely által ez nem történnék. Nézzük ezen indítványokat. Nem szükség, hogy részletekbe bocsátkozzunk, csak vezérelveiket fogjuk tekinteni. Különböznek azok egymástól. 1- ször A per kezdhetésének időszakára nézve. Itt egy rész az ősiség eltöröltetése után egy bizonyos határidőt (terminus praeclusit) akar kimondani, mely alatt az ősiségből eredő követeléseivel mindenki föllépni tartozzék, s melynek elteltével e cím alatt senkinek pert kezdeni szabad ne legyen. Mások nézete szerint ily határidőnek kimondása veszélyes, s mihelyt az ősiség eltöröltetett, minden új per kezdése tiltatifc; a már kezdett perekre nézve azonban a törvény utja fenntartandó. 2- szor A bíróságra s eljárásra nézve. Egy rész a bíróságra nézve minden változást szükségtelennek tart, csak az eljárásban kíván némely változásokat, melyek annak rövidítésére szükségesek. Mások a formák rövidítését még nem tartják elégségesnek, s egészen új bíróságok alakítását indítványozzák; a commissio neoaquisticának egy új nemét, mely által minden birtökviszonyak a lehetőségig rövid idő alatt tisztába hozathassanak. 3- szor A követelők kármentesítésére nézve. Egy rész azt kívánja, hogy az, kinek ősisége jogai a bíró által elismertettek, a jelen birtokos kielégítése után magának a jószágnak birtokához jusson. Más indítvány szerint a birtok minden esettre a jelen birtokosnál marad, ugy azonban, hogy az a követelőt vagy egészen, vagy a bíró által meghatározandó arány szerint pénzben kielégítse. Némelyek végre úgy vélekednek, hogy a követelő elődeinek birtokához juthasson ugyan, de csak azon föltétel alatt, ha a jelen birtokosnak a jószág egész becsét lefizette. Ha ezen indítványokat figyelemmel tekintjük, könnyű azoknak céliránytalanságáról meggyőződni. Mi mindenekelőtt a perek kérdésére kimondandó határidőt illeti. Első tekintetre úgy látszik, mintha ezáltal minden ősi jogok teljesen biztosíttatnának. Hisz kinek ily joga van, s ki magát azon három év alatt, melyet a törvény evégre kitűzött, nem jelentette, csak magának tulajdoníthatja, ha követelése elvész. Mi részünkről erre nézve is másképp vélekedünk. Nekünk úgy látszik; mintha egy bizonyos határidő felállítása mellett azon családok, kiknek rendezett archívumaik vannak, sokkal kedvezőbb helyzetbe tétetnének azoknál, kik ily archívumokkal nem bírnak, s hogy így