Fenyő István szerk.: Eötvös József kiadatlan írásai. 1846. május–1848. február (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)

Cikkek, tanulmányok

Két szempont van ezek szerint, melyet a törvényhozónak szemei elől téveszteni nem szabad, valahányszor egyeseik tulajdoni jogaival összekötött viszonyofltról határoz. Először: hogy a közállomány a tulajdonjogot bizonyos föltételekhez kötheti, s mikénti használatának határokat szabhat, anélkül, hogy ezáltal természetes jogkörén túllépne. Sőt, hogy a tulajdont azon esetekben, hol azt a közjó kivánja, korlátozni nemcsak a 'közállomány jogai, hanem annak kötelességei közé tartozik. Másodszor: hogy a közállomány e kötelesség teljesítésében soha nem járhat el szerfeletti óvakodással. A tulajdonnak legkisebb sértése oly valami, mi által a közállomány egyik fő célja — a biztosság — némi csorbát szenved, s a törvényhozónak csak elkerülhetetlen szükség szolgálhat Hy esetekben mentségül. Ezen alapelvek azok, mikből, birtokviszonyaink mikénti módosításáról gondolkozva, kiindulunk, s kérjük olvasóinkat, hogy előadandó nézeteink felett ítélve, ezeket szemeik elől ne veszítsék. — Minden terv, mely birtokviszonyaink megváltozására tétetik, csak annyiban elfogadható, mennyiben : 1- ször A cél, melyet általa elérni kívánunk, s mely nem egyéb, mint a nemesi birtoknak biztosítása, tökéletesen eléretik. 2- szor Mennyiben e cél úgy éretik el, hogy általa a tulajdoni jog — ide értve minden valóban törvényes követeléseket is — a lehetőleg kevésbé sértessék. Ezeket előrebocsátva, forduljunk tárgyunkhoz. Törvényeink szelleme szerint, minden földbirtok egész tulajdoni joggal csak a koronát illeti. A korona az ezen jognál fogva reá visszaszállt jószágokat bizonyos feltételek alatt, melyek közé az öröködési rendszer tartozik, egyeseknek osztja ki adományképpen, úgy, hogy míg e feltételek teljesíttetnek, magának ily jószágokra nézve semmi jogokat fenn nem tart. Ez alapja egész birtokrendszerünknek, melyből szükséges következményekül folynak mindazon viszonyok, melyek által a birtok hazánkban bizonytalanná válik. Ha minden földbirtoknak valóságos tulajdona a koronát, vagy újabb szólásmód szerint a közállományt illeti, s annak birtoklása egyeseknek csak feltételesen engedtetik által, az egyesek földbirtokának jogszerűsége szükségképp azon föltételek teljesitá-étől függ, melyek alatt birtokjogokba léptek. — Hogy hűtlenség esetében a jószág a koronára visszaszáll, nem büntető törvényeink szigorúságának, hanem egészen e jogi fogalmaknak tulajdonítható; melyekből egyszersnrnd az is következik, hogy a közállomány a birtoknak elidegenítését az adományosnak nem könnyen engedheté meg, részszerint mivel arra az egyes adományos birtokos tulajdonképpen joggal nem bír, részszerint mert a közállománynak — hacsak jogairól lemondani vagy azoknak gyakorlatát szerfelett nehezíteni nem