Fenyő István szerk.: Eötvös József kiadatlan írásai. 1846. május–1848. február (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)

Cikkek, tanulmányok

gyanúsításoknak s ellenségeskedéseiknek, melyek ily óriási hatáskörnek szükséges következései. Végre nem érjük el még azon célunkat sem, mely után törekednénk; s mely az vala, hogy a törvényhozás senki által a tulajdon sértésével ne vádoltathassák; miután oly törvényes rendelkezések, minők például azok, hogy gyökeres jogkérdések csaknem sommás úton ítéltessenek el; vagy hogy a követelő igazságosnak ismert követelésének csak egy bizonyos részéhez jusson, a tulajdont elvileg szintúgy sértik, mintha az „uti possidetis" ma kimondatnék, sőt még súlyosabban, minthogy ez esetben a tulajdon sértésének még a közjó sem szolgálhat mentségéül. E nézetekből kiindulva, bármi alaposoknak tartsuk azon nézeteket, melyek az általunk idézett értekezésben előadatnak, bármi nyereségnek ismerjük azt, hogy e fontos kérdésről egy annyi gyakorlati ismeretekkel bíró jogtudós nyilatkozott, magát az ezen értekezésben tett indítványt nem tartjuk elfogadhatónak. Az ősiség eltöröltetésének módjára nézve saját nézeteink előadását fenntartjuk egyik következő cikkelyünkre. — * * * TEENDŐINK XIIL (ŐSISÉG IIL) A birtokjog szentnek neveztetik, s nem helytelenül. A közállomány, midőn a birtokot minden lehető biztosításokkal környezi, csak fennállhatásának föltételeit őrzi meg. E birtokjogoknak tisztelete azonban soha nem terjedhet annyira, hogy általa a közál'lcimány oly lépésektől visszatartassék, melyek fennállására vagy kifejlődésére szükségesek, s valamint az, ki oly indítványokkal lép elő, melyek az egyéni birtok negatióján alapulnak, legjobb esetben is csak ábrándozónak tartható: ügy az, ki a birtok sértetlenségéről oly fogalmakat állít fel, mintha minden tulajdon a szuverenitásnak egy nemét képezné, melyre nézve a közállománynak a birtokolás feltételeit s használata módját meghatározni nem szabad, oly téren mozog, mely korunk fogalmai szerint nem védhető. A kisajátítási törvények, melyek, mint minden ml veit országban, ügy nálunk is léteznak. mutatják, hogy a birtok sértetlensége e hazában is csak úgy értetik, mennyiben az a közállomány szükségeivel ellentétben nem áll. Hogy pedig e dolognak ilyetén felfogása nem új, azt úrbéri viszonyainkból látjuk, melyek szerint a jobbágyok kezében levő birtok elvileg a földesúr tulajdonának tartatott ugyan, úgy azonban, hogy a föltételek megváltoztatása, melyek alatt az úrbéreseinek használatra á*engedé, ne tőle függjön; mi nem egyéb, mint tulajdonjogának a közjólét érdekéhon történt megszorítása.