Fenyő István szerk.: Eötvös József kiadatlan írásai. 1846. május–1848. február (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)

Cikkek, tanulmányok

legkisebb részekre való feloszlása a dolgok szükséges kifejlésében fekszik. Az egyes akarata e feloszlásnak gátokat nem állíthat elébe, minthogy az ősiség a birtokost végrendelet általi jogától, földbirtokára nézve megfosztá, s így az apának hatalmában nem áll, többi gyermekeit más módon 'kielégítve, egész földjét egynek hagyni örökségül. — Miután az ősiségnek ezen következéseit hazánkban nem tapasztaljuk: világos, hogy annak eszméje soha tökéletesen gyakorlatba nem vétetett, s vajon tehát mit bizonyít az okoskodás, mely egészen ezen eszmére alapíttatott? — A földbirtoknak csaknem legfőbb becse annak biztosságában áll. Az apa oly jószág javítására fogja legszívesebben fordítani fáradozásait, melynek birtoka utódainak törvény által leginkább biztosíttatott, s ha az ősiség eszméjét tekintjük, a birtoknak ezen biztosítása célja törvényeinknek. Mi mindezt nem tagadjuk. De ha a gyakorlat éppen ellenkezőt bizonyít, ha biztosság helyett, mely az ősiség által céloztatott, éppen az ősiség következtében a birtokviszonyokra nézve a lehető legnagyobb bizonytalanságot látjuk, vajon tisztán elméleti okok megváltoztathatják-e nézeteinket, miknek alapját a dolgok valódi állása képezi? Tekintsünk körül e hazában, s nézzük, mivé lett e termékeny föld ősiségi törvényeink uralkodása alatt; ki nem vak, talán meg fogja vallani, hogy e törvények a földbirtok jövedelmezőbbé tételére csakugyan nem vezettek. Még kevesebbet bizonyít a második ok; s felfogásunk szerint a bátorságnak nem kis mértéke szükséges, hogy az oly általánosan használtassák, mint vitatkozásainkban tapasztaljuk. A nemzetiség fenntartása a nemesség fenntartásától függ! Ugyan miként fogjuk ezt bebizonyítani? Amint valamely vidéken egy vagy más nyelv uralkodott, nemességünk elnémetesedett, eltótosodott, horvát, rác vagy oláhvá lett, elannyira, hogy családi nevén kívül a nemesi kúriák egy részében harminc év előtt egyetlen magyar szót sem lebete hallani. Hol a nemesség magyar maradt, az maradt ott a köznép is. Azon kísérleteknek, melyek nemzetiségünk elnyomására József alatt történtek, ki hódolt nagyobb készséggel mint a nemesség? kinek sorából választattak e kísérletek eszközei? ki zárta ki társalkodása köréből hazai nyelvünket? ki utánozá életmódban s szokásaiban a külföldet, elhagyva mindent, mihez eldődei ragaszkodtak, ha a sujtásos ruhát, mély hiúságának tetszett, kivesszük? s midőn mindezt a nemesség tevé, midőn sokan közülünk a nép ajkairól tanultuk meg őseink nyelvét, most azt merjük mondani, hogy a nemzetiség fenntartását a nemességnek köszönhetni, hogy csak a nemesség az, melytől e nemzetiség fenntartása függ. Nem tagadjuk az érdemeket, melyeket a nemesség magának e téren újabb időkben szerzett, övé az érdem, hogy a magyar nyelv törvényhozásivá s közigazgatásivá emeltetett, s mióta ez történt, nyelvünk azok között, kik politikai jogokkal élnek, hatalmasan terjedett; de habár elismerjük, hogy a nemesség ezáltal régi bűneinek egy részét jóvátevé, nemzetiségünk fenntartását neki tulajdonítani, s ha e tárgyról szólunk,