Tóbiás Áron szerk.: Írói vallomások (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)

Major Ottó: A szerző nagyvonalú életrajza...

itatott zsebkendőket és ruhaneműket kaptunk vissza, de ő senkire se vallott, s mások tetteit is magára vállalta. Meg kellett halnia, mert rosszkor élt. A mi korunk nem kedvez a lelki nemességnek, az idealizmusnak, az önzetlenségnek. S akik túléljük, bizonnyal nem énünk jobbik felének köszönhetjük ezt. Ö azonban még szomorú végzetével is másokat segített. Akit annyi éven át hiába próbált megnyerni eszméinek, megkínzatása, bebörtönzése után, felháborodásomban csatlakoztam azokhoz, akik vele egy utat jártak. Tizennyolcadik évemben történt ez. 2. Nagyjából egykorú pajtások, tucatnyi fiú és leány, tíz-tizenkét éves korunktól együtt töltöttük a nyári vakációt a Pest határában épült Rákosszentmihályon. Itt ismertük meg a harminc év körüli leányt. Iduskát, aki valamennyiünk szellemi érdeklődésére nagy hatással volt. Velünk tartott játékainkban is, szüleink társaságát pedig nem kereste. Ezért az öregek nemigen szívelték. Annál inkább ragaszkodtunk mi hozzá, gyerekek. Vonzalmunk oka egyszerű volt: komolyan vett bennünket. Ezt a szülők nem értették és titokzatos praktikára gyanakodtak. Iduska olyan volt, mint múlt századi orosz regényekben a szociálforradalmárok. Hogy leány maradt, csak növelte lényének poézisét, mert okos volt, vonzó külsejű; melegtekintetű barna szemét három évtized után sem felejtettem el. A futballjáték szüneteiben az erdőszélen, esős napokon a védett tornácon könyvekről, filmekről, természettudományos tárgyakról, történelemről beszélgettünk, és természetesen politikáról is. Előttem van a kedves lány sárgadresszes karcsú alakja, amint a sashalmi „kopottbáró"-strandon gyermekek karéjában ül, s Thomas Mann Jákobjából, A Thibault családból, vagy Proustból olvas fel. Ez a kapcsolat tartósnak bizonyult, öcsém és én a szombat estéket éveken át Iduskáék Dembinszky utcai lakásán töltöttük. A műtárgyakkal zsúfolt lakás egyik szobája kesztyűkészítő műhely volt. Iduska bátyja dolgozott itt, akivel ritkábban találkoztunk. Estéit ő a bőrösöknél töltötte, vagy az MTE-ben, ahol maga is versenyzett: pankrátor volt. A Dembinszky utcai lakásban szombat esténként izgalmas viták folytak. Forradalmár ifjak találkoztak itt, s mérték össze igazukat. Nem véletlenségből itt. Iduska a szociáldemokrata párt VII. kerületi szervezetében ténykedett, s ez a szervezet akkoriban az OIB fellegvára volt. öcsém hamarosan e forrongó ifjak hatása alá került, én azonban kitartottam nem marxista elveim mellett, s ma