Tóbiás Áron szerk.: Írói vallomások (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)

Major Ottó: A szerző nagyvonalú életrajza...

MAJOR OTTO : A SZERZŐ NAGYVONALÚ ÉLETRAJZA 1. Néhány esztendeje egy debreceni irodalomtörténész-kritikus, aki írni készült könyveimről, levelében arra kért, hogy regényciklusom keletkezéstörténetével és „a szerző nagyvonalú életrajzával" segítsem munkáját. Elkészült-e az a tanulmány, nem tudom. Én azonban azt válaszoltam, hogy amit magamról mondhatnék, megtalálható írásaimban; megbízhatóbban vallanak rólam, mint bármely önéletrajz. Igaz is ez, meg nem is. Az írói mű több és kevesebb, mint az élet, mely létrehozta, és egybevetésük mindenképpen hasznos lehet az irodalomtörténetnek. Az író életének ismerete közelebb vihet az életmű megértéséhez, a műalkotás pedig sok mindent megmagyaráz, ami egyébként homályban maradna az író életéből. Bizonyos, hogy nemcsak hajlamai tesznek valakit íróvá, hanem a körülmények is, amelyek között.él és növekszik. A betűtisztelet, ami családomat jellemezte, írói pályám indítékául, magyarázatnak kevés volna. Ugyanígy kevés apám mestersége, mely közeljárt a művészethez. Aranyművességet tanult, és gyermekkoromban még fiókjában tartogatta ötvösmunkájának szép tervrajzait. A zenére apám és anyám családja fogékony volt, de nem tudok róla, hogy bárki közülük többre vitte volna a műkedvelésnél. (Kivéve apai nagybátyámat, aki századfordulótájt az Operaház szólótáncosa volt.) S noha a mi családunk tisztelte az írott szót, lakásunkban imakönyveken kívül mindössze három könyv volt: Jókai Fekete gyémántok című regénye, egy Petőfi-életrajz és — reklámkiadásban — az Amerika cézárja. Ezek is szobadíszként a bordó bársonnyal terített ovális asztalon. Folyóirat pedig, ha annak nevezhető, egyetlen darab 1927-es Színházi Élet, melyben ikeröcsémmel közös fotográ-