Tóbiás Áron szerk.: Írói vallomások (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)

Kassák Lajos: Válasz néhány kérdésre

KASSÁK LAJOS: VÁLASZ NÉHÁNY KÉRDÉSRE Hogyan lettem író? Világos egyértelműséggel nem tudok a kérdésre válaszolni. Ügy vélem, már akkor is író voltam, mikor még a betűk jelentését nem ismertem. Hogyan lettem szocialista? Már akkor is szocialista voltam, mikor az utópistákról még semmit sem hallottam, Marx tudományos tételeiből semmit sem olvastam. Ügy hiszem, életpályám útját alkati adottságaim és sorsom határozta meg. Már gyerekkoromban kíváncsi nyughatatlansággal szerettem volna megismerni a világ titokzatos lényegét. Később, gondolkodó koromban az igazság felismerését tűztem ki magam elé célul, morálisan éltem, s amennyire ez egyáltalában lehetséges, ingadozások nélkül. Figyeltem az emberek egymáshoz való viszonyát, a politikai rivalizálásokat, a gazdasági helyzet hullámzását, a művészetek összefüggéseit és humanista értékét. Nem éreztem magam hivatásos népboldogítónak, de beleszóltam a dolgok alakulásába, makacs kritikus természetemnél fogva. Elindultam erre is, arra is, mint aki fix pontokat keres az élet zajlásában. Végül is a művészet volt az, amely legerősebben kötötte le érdeklődésemet, és amelyhez úgy gondoltam, legjelentékenyebben tudok hozzászólni, amely sosem fárasztott el, izgalomba hozta érzéseimet, és a leghatározottabb éberséget követelte tőlem. Nehezen kóstoltam bele az olvasásba, de aztán szinte mértéktelenül faltam a szépirodalmat, filozófiát, társadalomtudományt. A Kommunista Kiáltványnyal például húszéves koromban ismerkedtem meg. Olcsó kis füzetben jelent meg és én törtem magam, hogy megértsem a tartalmát. Körülbelül ebben az időben ismerkedtem meg Walt Whitman köl-