Tóbiás Áron szerk.: Írói vallomások (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)

Gyárfás Miklós: Relatív életrajz

talmassá. Nem használt tankönyveim helyett ugyanis saját tankönyveket írtam magamnak. így keletkezett „A magyar irodalom őszinte története" című füzetem, amelyben mindent kétségbevontam, amit hivatalos tankönyvem szerzői állítottak hazám irodalmáról. Ebben az alkotásomban Ady, Füst Milán, Karinthy, Kosztolányi művein kívül nem ismertem el értékeket, minden oldalon lehülyéztem tankönyvem szerzőit, amiért nem velük foglalkoznak. Irodalmunk múltjával meglehetősen kegyetlenül bántam el, Petőfitől csak a Bolond Istókot és A helység kalapácsát ismertem el, prózai irodalmunkból pedig csak Jókai Kedves atyafiakját és Kisfaludy Károly Tollagi Jónás viszontagságai című elbeszélését. Egy másik sajátos alkotásomban, a ,,Mi igaz a történelemből?" című kockás füzetemben királyaink életéről találtam ki véres történeteket és iszonyatos szerelmi históriákat. Ma már nem tudom megállapítani, hogy mi okból rágalmaztam meg uralkodóinkat, arra azonban határozottan emlékszem, hogy a történelmi mű megírása idején szentül meg voltam győződve arról, hogy hosszas kutatásaim gyümölcsei préselődnek a kockás lapok között. 2. A színházat természetes környezetnek tartottam, ott nőttem fel, nem találtam semmi rendkívülit a díszletekben, szereptanulásban, abban, hogy szüleim kifestik magukat, jelmezekbe öltöznek és parókát viselnek. Azt sem éreztem különösnek, hogy állandóan más és más városba költözünk, új és új bútorozott szobákban telepszünk meg, ilyen volt számomra a hétköznap, míg a csodát a libapásztorfiúk, a cipészek, az asztalosok jelentették. A színészettel való korai együttélés korántsem járt azzal, hogy megismerjem a színházat. Gyermekkoromban sem a színészet, sem a drámaírás titkait nem sikerült ellesnem. A túlságos közellét megfosztott az elsajátítás lehetőségeitől. Imádtam azokat a színészeket, akiktől ma rettegek, és rajongtam a romantikus színdarabokért. Szörnyű ízlésem egyetlen gyermekkori terméke a Bohóc című színdarabom volt, amely egy vak fiatalember zenebohóci karrierjéről szólt és a cirkusz világában játszódott. A vad színházi múlttól nem volt könnyű megszabadulni, tulajdonképpen még ma is kísért. Bármily rettenetes is, még mindig könny szökik a szemembe, ha valami igazán giccseset látok a színházban, vagy ha saját magamnak sikerül ilyesmit kigondolnom. Nem könnyen verekedtem ki magamat gyermekkori szenilitásomból az értelem tájaira, abba a fiatalságba, amelyet a gondolkozás öröme